Képaláírás: Ihász Lajos

Ismertető szöveg: "Ihász Lajos nevezetes családok sarjaként 1850. június 12-én született a Veszprém megyei Hathalmon. Nagybátyja volt Ihász Dániel ezredes, Kossuth emigrációbeli társa, anyja révén pedig az egyik legősibb soproni famíliával, az Artnerekkel állt rokonságban. Ajkai gyülekezeti felügyelőként kapcsolódott be 1882-ben az egyház munkájába. Szerepvállalásában a családi példa és a társadalmi rang vezette. Apja és egyik nagybátyja mint nagybirtokosok a bakonytamási gyülekezet felügyelőiként tevékenykedtek hosszú éveken át, s ezalatt jelentős anyagi és természetbeni támogatást nyújtottak nemcsak a helyi gyülekezetnek, hanem szülőhelyük, Nagydém evangélikus közösségének is. Ihász Lajos tehát azon az ösvényen indult, melyet felmenői tapostak ki, de jóval meghosszabbította útját.
Rövid élete folyamán felügyelőként az egyházigazgatás minden lépcsőfokát megjárta: gyülekezetben Ajkán és Bakonytamásiban, majd a Zalai Egyházmegyében. Legutoljára a Dunántúli Egyházkerület választotta meg felügyelőjének, miközben ugyanitt a szegény gyülekezetek segélyezését ellátó gyámintézet világi elnökeként is szolgálta egyházát. Ekkoriban írta róla egy lelkész: "Ihászunk áldott lelkű, istenes ember. Sok kellene nekünk e fajtából."
Az anyagiak terén megmutatkozó áldozatkészségét először 1886-ban juttatta kifejezésre. Ekkor különféle egyházi célokra tett alapítványai elérték a kétezer forintot. (Megjegyzem, hogy 1894-ben a bakonytamási lelkész éves fizetése negyvenkét forint volt!) Felelősségérzetét és példás ügyszeretetét a gyakorlatban először a filoxéravész miatt elszegényedett zalai gyülekezetek segélyezésekor mutatta meg. Túl ezen sorra járta az elkeseredett szótól zajos falvakat, előadásokat tartott, lelket öntött a csüggedőkbe.
A gyámintézeti elnökségnek köszönhetően a kilencvenes évektől több külföldi kiküldetés lehetősége nyílt meg előtte. 1897 őszén részt vett és felszólalt a Gusztáv Adolf Egylet Berlinben tartott éves főgyűlésén. Sajnálatos, hogy beszámoló helyett itt védőbeszédet kellett tartania. Ebben az időszakban ugyanis erdélyi szász újságoktól Németországba átszivárgott rosszhiszemű álhírek mérgezték az egylet és a magyar gyámintézet viszonyát, azt állítva, hogy utóbbi a támogatások odaítélésében etnikai alapon részrehajló.
Az előzőekben vázolt munkásság fényében nem meglepő, hogy a korábbi egyházkerületi felügyelő, Szentmártoni Radó Kálmán halála után tartott választást 1899-ben Ihász nagy fölénnyel nyerte meg. (Negyvenhárom szavazattal kapott többet, mint a másik négy jelölt együttesen.) Sikerében azonban az erős kezű Gyurátz Ferenc püspöknek is jutott némi szerep, hiszen amellett, hogy Ihász beleillett egyházszervezési koncepciójába, még mély barátság is fűzte hozzá. Gyakran tett látogatást birtokain, Lajosnap nem múlhatott el a részvétele nélkül. Első találkozásukra elvileg már 1865-ben sor kerülhetett, amikor Ihász hatodikos gimnazista, Gyurátz pedig végzős teológus volt Sopronban. 1874- ben a bonyhádi kerületi gyűlésen mindketten a Veszprémi Egyházmegye küldöttei voltak, később együtt elnökösködtek a Dunántúli Gyámintézetnél.
(Forrás: Evangélikus élet http://www.evelet.hu/archivum/2008/49/23)