Képaláírás: Nápolyi László hódításai (1408-1414)

Ismertető szöveg: László (olaszul Ladislao il Magnanimo di Napoli) (Nápoly, 1376. / 1377. - Nápoly, 1414. augusztus 6.) nápolyi király (1386 - 1414), Magyarországon Nápolyi Lászlóként ismert, Kis Károly magyar és nápolyi király fia, magyar trónkövetelő és ellenkirály. Nápolyban apja magyarországi meggyilkolása után lépett trónra. A nápolyi Anjou-ház utolsó nagyreményű alakja. Küzdelmes, nagyrészt csatatereken eltöltött élete szorosan összefonódik a pápaság kritikus időszakának történetével. Hadjárataiban Róma és vele egész Itália megszerzésére és egyesítésére irányuló törekvés figyelhető meg. Magyarországon hosszú ideig jelentős párttal rendelkezett. 1403. augusztus 5-én Zárában magyar királlyá koronázták. Az eddigi tevékenysége - magyar királyi cím felvétele, a főrendek levélben történő megkeresése, dalmát-horvát bánok kinevezése, adományozások, amnesztia hirdetése - valójában csak jogcímének és délvidéki pártjának fenntartására szolgált, mely a Zsigmonddal szemben feltörő elégedetlenség miatt néhány esetben - Lackfiak 1396. évi balsikerű fellépése - ennél nagyobb látszatot keltett. Az 1403. évi sikertelen fellépése után, felismerve a két királyság egyesítésének - már elődei által is megtapasztalt - problémáit, érdeklődése teljesen Itália felé fordult. A már Johanna alatt bomlásnak indult balkáni - és később magyar - területeket jogai átengedésével és eladásával, céljai elérésére használta. Magyarországi kísérlete egyben a magyar Anjou-kor végét is jelentette, a győztesek által írt hazai történelem a személyét és beavatkozását is homályos, kedvezőtlen színbe burkolta. Jellemét, hajlamait és politikáját tekintve a ház alapítójának, Anjou Károlynak vonásai ismerhetők fel benne. Hódításait utódai nem tudták megtartani. (Forrás: Wikipédia)