Képaláírás: Sarcey Ferencz

Ismertető szöveg: "Francziaország közelebb egyik legnagyobb kritikusát vesztette el a 72-ik évében elhunyt Sarcey Ferenczben, a ki az irodalmi és művészeti irányok sokféle tévelygései és ferdeségei közt is mindvégig meg tudta őrizni a klasszikus eszményekhez való hű ragaszkodást, az erkölcsileg és emberileg szép örök törvényei maradtak ítéletének iránytűi." (Forrás: Vasárnapi Ujság 46. évf. 22. sz. (1899. május 28.))

Francia kritikus, szül. Dourdanban (Seine-et-Oise) 1828 okt. 8. A Charlemagne-liceumban és az École normaleban tanult. Korán kezdett kritikákat irni a Figaróba, majd a Revue européenne-be. 1859. az Opinion nationale, 1867. pedig a Temps drámai kritikusa lett. Nagy feltünést keltett a Le XIXe Siecle-ban közzétett cikksorozata, amelyben Páris város hatóságának s a papságnak visszaéléseit ostorozta. Egy-két röpiraton s nagy mennyiségü kritikai cikkein kivül önálló műveket is adott ki: Le nouveau seigneur de village (1862, szaritikus novellák); Le mot et la chose (1862, filologiai tanulmányok); Le siege de Paris (1871, benyomások és emlékek); Étienne Moret (1876, lélektani tanulmány); Le piano de Jeanne (1876); Comédiens et comédiennes (1878-1844); Les miseres d'un fonctionnaire chinois (1882); Souvenirs de jeunesse (1884); Souvenir d'age mur (1892). (Forrás: Pallas Nagylexikon)