Képaláírás: Szász Domokos püspök bemutatja a királynak a kolozsvári ref. theologiai intézetet. (1895.)
A király. Szász Domokos. B. Bánffy Dezső.

Ismertető szöveg: Szász Domokos erdélyi református püspök. Testvére volt Szász Károlynak. Kezdetben édesapja tanította, majd 1851-ben a marosvásárhelyi főgimnázium hetedik osztályában folytatta tanulmányait. 1855-1859 között teológiát hallgatott Kolozsváron, ahol 1859 augusztusában lelkésszé választották. 1860-ban külföldre ment és egy évig a heidelbergi egyetem hallgatója volt. Visszatérése után részt vett az erdélyi egyházkerület, valamint egyháza és Kolozsvár városa mozgalmaiban és küzdelmeiben. 1870-ben a református egylet alapítását indítványozta. Egyházkerülete igazgató-tanácsossá, 1878-ban generális nótáriussá, állandóan konventi taggá, 1881-ben a debreceni zsinat tagjává, 1885. május 26-án püspökké választotta. Fontos szerepet játszott a magyarországi protestáns egyesület megalakításában is, amelynek fennállása idején választmányi tagja, az Erdélyi Múzeum-Egyletnek alelnöke, a magyar protestáns irodalmi társaságnak választmányi tagja és 1896. február 25-étől a főrendiháznak is tagja volt. Pályafutásának legfontosabb eredménye a kolozsvári teológiai akadémiának létesítése, amely 1895 őszén nyílt meg, és amelyhez gazdag könyvgyűjteményt adományozott. A magyar református lelkészek özvegyei és árvái részére alapított gyámintézet alapszabályait hosszas előmunkálatok alapján ő készítette el. Az ő tervei alapján hajtották végre az úgynevezett tőkesegélyezést a nehéz anyagi helyzetű egyházak talpraállítására. Versei a Vasárnapi Ujság, Hölgyfutár és Szigeti Album hasábjain jelentek meg, de inkább az egyházi irodalom területén volt jelentős. 1871-1876 között az Erdélyi Protestáns Közlöny főmunkatársa volt, 1877-1884 között pedig szerkesztője. (Forrás: Wikipédia)

Losonczi báró Bánffy Dezső magyar politikus, főispán, a képviselőház elnöke, miniszterelnök. (Forrás: Wikipédia)

Ferenc József vagy I. Ferenc József osztrák főherceg, 1848-tól haláláig osztrák császár, 1867-től Magyarország megkoronázott apostoli királya, Erzsébet császárné és királyné férje. 68 éven át uralkodott, ő volt a Habsburg Monarchia leghosszabb ideig ténylegesen hatalmon lévő uralkodója, egyben Európa történetének harmadik leghosszabb ideig uralkodó monarchája (XIV. Lajos francia király és II. János liechtensteini herceg után). Irányítása alatt az 1850-es-60-as években az Osztrák Császárság súlyos katonai és politikai veszteségeket szenvedett, a szárd háború és porosz-osztrák háború nyomán elveszítette vezető szerepét a német államok között, és le kellett mondania itáliai tartományairól is. Ezek a vereségek kényszerítették ki a Magyarországgal való kiegyezést, a központosított birodalmi kormányzat dualista rendszerré való átalakítását. (Forrás: Wikipédia)