Képaláírás: Ernszt Lajos magyar történeti képgyűjteményéből.
Politikai vonatkozású arczképek.

Ismertető szöveg: Ernst Lajos (néhol Ernszt) műgyűjtő, mecénás, múzeumalapító, kormányfőtanácsos (1925-től). Valószínűleg nem végzett művészettörténeti tanulmányokat; autodidakta volt. Az 1880-as években kezdett művészi alkotásokat gyűjteni, főleg a magyar történelmi vonatkozású művek érdekelték. A századvégen a Magyar Történelmi Képcsarnok tárlatára, valamint a millenniumi országos kiállításra kölcsönzött műtárgyakat. A magyar iparművészet alkotásait a 20. század kezdetétől gyűjtötte. Jó kapcsolatokat ápolt a művészekkel, (köztük Madarász Viktorral, Székely Bertalannal, Than Mórral, Glatz Oszkárral.) Ő volt Magyarországon az első, aki felismerte, hogy a kész festmények vázlatai önmagukban is nagy értékek, s elkezdte gyűjteni azokat, így egyben értékmentést is végzett, nem hagyta a még meglévő, avagy már elkészült vázlatokat elkallódni. Már 1894-ben alapítója lett a Nemzeti Szalonnak, 1901 és 1909 között ügyvezető igazgatója. E minőségében számos életmű-kiállítást szervezett (Szinyei Merse Pál, Zichy Mihály, Madarász Viktor, Vaszary János). Miután elmozdították állásából, megalapította az első magyarországi magánmúzeumot. 1912 májusában nyílt meg az Ernst Múzeum Budapesten, a Nagymező u. 8. alatt, az akkoriban épült bérház első emeletén. 14 teremben volt az állandó kiállítás, a többiben időszaki kiállításokat tartottak. Ernst folytatta a retrospektív kiállítások szervezését. A kiállításokról - Lázár Béla szerkesztésében - igényes katalógusok jelentek meg. A műtárgyak konjunktúrájának idején, 1917-ben kezdte meg aukciók szervezését. Évente kétszer tartottak aukciót, egészen Ernst élete végéig. A gazdasági helyzet döntően megváltozott az 1920-as évek végén - a gazdasági válság és a túlzott vásárlások következtében Ernst Lajos anyagilag tönkrement. Gyűjteményét jelzáloggal terhelték, így került bemutatásra 1933-ban a Magyar Nemzeti Múzeumban letétbe helyezett művek tárlata. (Forrás: Wikipédia)