Képaláírás: Télfy Iván

Ismertető szöveg: "Nagy-Szombatban 1810 január 18-ikán született. Családi neve Zima volt s e szláv nevet magyarra fordítva, vette föl a Télfy nevet. Jól tanult s 18 éves korában, 1834-ben már doktorrá avatták a pesti egyetemen. Pap akart lenni s három évig mint a Pazmaneum növendéke a bécsi egyetemen hallgatta a theologiai kar tantárgyait, 1836-ban le is tette a szigorlatot a görög és a sémi nyelvekből, de az egyházi pályáról lemondott.
Kilépvén a papságból, Olaszországba utazott, majd Triesztbe ment s ott olasz és német nyelven tett vizsgálat után előbb a postaigazgatóságnál, majd az állami számvevőségnél nyert alkalmazást. De már 1838-ban visszajött Pestre, hol a jogi tudományokból magánvizsgálatokat tett le. 1841-ben ügyvéd lett, 1843-44-ben a pozsonyi országgyűlésen a távollevők követe volt. 1846 márczius 1-én meghívás folytán elfoglalta a pesti m. kir. tudományegyetemen a görög nyelv és irodalom tanszékét, mint helyettes tanár. 1847-ben elvállalta az olasz nyelv és irodalom helyettes tanárságát is. A szabadságharcz eseményei őt sem hagyták érintetlenül. 1849-ben hadi törvényszék elé állították, mindazáltal bántatlanul maradt és 1852-ben a klasszika-filológia rendlrivüli tanára lett a pesti egyetemen. 1868-ban ugyanott rendes tanár, mely állásában 1886 decz. 1-ig működött. Irodalmi tevékenysége nagyon sokoldalú; különösen buzgón működött a klasszika-filológia terén. Szorgalommal gyakorolta a műfordítást, még pedig két irányban: görögről és más nyelvekről magyarra és magyarról görögre fordítván.
A tudományos társulatok, különösen azok, melyek a hellenizmus j terjesztését tűzték ki czélul, egymás után iktatták tagjainak sorába. 1844-ben a padovai akadémia választotta meg levelező tagnak, 1859-ben az athéni archeológiai társaság, 1869-ben a görög irodalmat terjesztő athéni társulat, 1873-ban az athéni Byron-társaság tiszteleti tagnak. A 80-as években az athéni Pamassos-társaság, a középkori kutatások társasága és az athéni "Didaszkalikosz szillogosz" választották tiszteleti tagnak, a görögök királya pedig kitüntette a "Megváltórend" koronás, aranykeresztjével. "
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. augusztus 14.)