Képaláírás: Bismarck a csatatéren

Ismertető szöveg: "Bismarck Ottó (Eduard, Lipót) ősrégi brandenburgi családból származott, s 1815 április 1-én született atyjának, ki közepes vagyonú birtokos volt s a porosz hadseregben mint lovas kapitány szolgált, egyik ősi birtokán, Schönhausenben, melyről a család Bismarck-Schönhausennek is szokták magát nevezni. Első nevelését nagy műveltségű anyja vezetése alatt kapta, ki a rendkívül életre való s élénk szellemű gyermeket csodálatos előérzettél már kis korában diplomata-pályára szánta. Gimnáziumi és egyetemi jogi tanulmányait Berlinben, Göttingában és Greifswaldban végezte, a duhajkodásig menő szilaj diákéletet folytatva. Kötekedő és kihivó természetét eléggé bizonyítja, hogy diáktársaival 38 párbajt vívott, még pedig oly félelmes sikerrel, hogy ő csupán egyszer kapott egy kardvágást, melynek nyoma azután egész életen át meglátszott az arczán. Diákkorában szolgálta le a Poroszországban már akkor szokásos egyévi önkéntességet s tiszti bojtot is nyert.
Tanulmányai végeztével 1835-ben Berlinben a városi törvényszéknél, 1836-ban a Rajna melléki Aachenben a kormányszéknél kapott alkalmazást. 1837-ben Potsdamban folytatta az államhivatali szolgálatot, majd pedig Eldenbe ment a gazdasági akadémiára, hogy a gazdái pályára képezze magát. Ekkor még talán eszeágában sem volt, hogy valaha hivatásos politikussá legyen. Csakugyan haza is ment s atyjának pomeraniai birtokán gazdálkodott több éven át, miközben a környékbeli nemesség előtt olyan tekintélyre emelkedett, hogy az előbb az ottani védgátak főfelügyelőjévé, majd pedig rendi követévé választotta az egyesült tartományi gyűlésre. Ez 1847-ben történt, a mikor meg is nősült, feleségül vévén az előkelő s nagy műveltségű Puttkammer Johannát, ki egész életére igazi jó szellemévé lett, s kitől 41 évi boldog házasság után 1888 márczius 9 én fosztotta meg a halál, három gyermeket hagyván maga után férjének vigasztalásul: Máriát, gróf Rantzau Kuno nejét, ki családostól Friedrichsruhéban atyjánál lakott s őt utolsó éveiben ápolta, Herbert grófot, a ki most porosz miniszter, és Vilmos grófot, a ki a keleti Poroszország tartományi elnöke. A herczegi czimet Herbert, mint elsőbbszülött fogja örökölni."
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. augusztus 7.)