Képaláírás: Sir Edward Burne-Jones, angol festőművész

Ismertető szöveg: "Bume-Jones 1833-ban Birminghamban született jó módú úri családból, s így nem volt rászorúlva, hogy valami kenyérkereseti pályához kösse magát. Ifjú korában theologiát tanult Oxfordban. Ekkor történt, hogy az ottani "Union Society" Dante Gábriel Bossetti és Madox Brown mestereket hivta meg az egyetemi termek kifestésére. A prerafaelisták már akkor megvívták első diadalmas harczukat az angol közvéleménynyel. Buskinnak a "Times"-ben kiadott híres levele igazolta törekvéseiket, elismerés és dicsőség vette körűl a három fiatal mestert: Millaist, Bossettit és Huntöt, a kikhez később Watts, Brown, Morris csatlakoztak.
A fiatal theologus egész lelkesedésével és rajongásával Bossetti híve lett; csodálattal tekintett fel reá, tőle várván művészi sorsa eldőltét. Mert festő akart lenni, művész lelkének álmai eltérítették őt a papi pályától, a művészet vonzotta. Elküldte rajzait Bossettinek,ma melyek a mester tetszését annyira megnyerték, hogy tanítványának fogadta és az "Union Society" egyik termének kifestését reá bizta. Ettől kezdve Bossettihez kötötte sorsát. De megőrizte egyéniségét. Mig Bossetti a szenvedélytől lihegő Yénust ezer formában variálja, BurneJones nő-alakjai szenvedők, merengők, bánatosak, komolyak, ünnepélyesek. Bossetti álmaiba merül, Burne-Jones a középkori legendákba.
Hírnevéhez lassan jutott. 1864-ben lépett fel, kilencz esztendei tanulás után, de nem tűnt fel. 1870-ben két kis képét szenvedélyes viták közben ítélték el, az angol morál megütközött a nimfák érzékies kifejezésén, mire a művész visszavonult s nem állított ki semmit, miként mestere Bossetti, de műveiket már műtermükben megvették az angol műbarátok. Két esztendővel később egy angol dilettáns festő, Sir Coutts Lindsay megalapította az angol királyi akadémiai kiállítás ellenében a "Grosvenor Gallery"-t, melyben az első nagy sikereket Burne-Jones festményei aratták. A siker azóta hű maradt hozzá. Angliában a Grosvenor Gallery megnyitása - Burne-Jones alkotásaival - épen olyan érdeklődést keltett, mint annak idején Bayreuthban Wagner Bikhárdnak egy-egy új operája. Burne-Jones hírneve egyre emelkedett, taps és siker vette körül a mestert, meghódolt szelleme előtt az egész világ, még a londoni Royal Acailemy is, mely tagjává választotta. 1894-ben Sir czímet nyert. "
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. július 3.)