Képaláírás: Gróf Mikes Kelemenné.
Az Uniót kimondó 1848-iki országgyűlésen jelen volt hölgyek. - Egykorú képek után.

Ismertető szöveg: A mohácsi vész szomorú következményei elszakították a magyar koronától s külön országgá tették az ország délkeleti részét, Erdélyt, mely hadászatilag is igen fontos rész, a honfoglalás óta mindig együvé tartozott az anyaországgal. Ez az elszakadás csak politikai természetű volt. Szívben, lélekben a külön állás hosszú idején is egy életet élt Erdély Magyarországgal, melyhez visszavágyni soha sem szűnt meg. ... Csak az idők viszontagságainak tulajdonítható, hogy az újra egyesülésnek 1848-ig kellett késnie. Ekkor végre leomolhattak az "egy nemzet két hazája" közti határfalak, habár a teljes egygyéolvadás a közbejött viharos események miatt csak két évtized múlva valósulhatott meg.
Az első magyar felelős minisztérium által V. Ferdinánd király beleegyezésével előkészített egyesülést az e végre összegyűlt utolsó erdélyi országgyűlés 1848 május 30-án mondotta ki, még pedig egyhangúlag, mindamellett, hogy megelőzőleg a szászok és oláhok sok akadályt gördítettek az unió elé. ...
...
Erdélyi honleányok.
Könyvek, hirlapok, emlékiratok egyaránt hirdetik a magyar férfiak hazafias érdemeit, de keveset beszélnek azokról a. magyar asszonyokról a kik honleányi szereplésükkel szintén kiérdemelték a nemzet tiszteletét, szeretetét és háláját.
Főként Erdélyben a nemzeti eszmékért lelkesülő nőknek nagy részök van abban, hogy a magyarság a lefolyt utóbbi félszázad alatt csorbítatlanúl meg tudta tartani nemzeti jellegét.
E honleányok közt első sorban álltak azok a hölgyek, a kiknek arczképeit az Unió országgyűlési képén fogjuk látni; velök nemcsak az országgyűlési teremben találkozunk, de mindenütt, a hol a nemzeti eszméért küzdeni, érte lelkesülni, olykor szenvedni is kell. Még mielőtt az erdélyi országgyűlés kimondotta volna az Uniót, találkozunk már e derék asszonyokkal az 1848-iki márcziusi napokban.
Mig a fiatalság háromszinű zászlókat lobogtatva, eget rázó kiáltással: "Unió vagy halál" - tüntetett Kolozsvár utczáin, addig az asszonyok az ablakokból, az erkélyekről "Unió" felirású háromszinű jelvényeket szórtak a nép közé és szóval is buzdították, lelkesítették a tömeget a tüntetésre.
Nehány nap múlva ugyanezen úrinők az országgyűlési teremben tüntettek az Unió mellett, és később úgy a szabadságharcz alatt, mint a nemzet elnyomatása idejében a magyar nemzeti eszmét ápolták, védelmezték. ...
Ez alkalommal még meg kell emlékeznem egy magyar nőről, ki egész vagyonát az elnyomott haza felszabadítására áldozta, s a ki a hazáért sokat szenvedett. Ez a nő gr. Mikó Róza. Első férje gr. Mikes Kelemen honvédezredes volt, ki Szeben első ostrománál elesett. Egy ágyugolyó elvitte a fejét. Második férje id. gróf Bethlen Gábor volt. Mikó Róza az ötvenes években a magyar emigráczió utazó ügynöke volt, a ki fentartotta Magyarország és az emigráczió közt az összeköttetést. Páris és Budapest közt minden utazása a legnagyobb veszélylyel járt. Az osztrák rendőrség gyanította, hogy Mikó Róza miben jár, s azt remélte, hogy egyszer valami fontos iratokat fog nála találni. Minden utazása alkalmával a legszigorubb vizsgálat alá vették a határszélen, még fehérruháinak szegélyeit is felbontották. Minden lépten-nyomon, úgy Párisban, mint Budapesten, folyvást kémek voltak a nyomában. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. május 29.)

Mikes Kelemen (elesett 1849. január 21. Szeben ostrománál), a magyar lovasság főparancsnoka; neje hidvégi gróf MIKÓ Róza (sz. 1824.). Esküvő: 1844. jan. 18. (özvegye ismét férjhez ment gr. Bethlen Gáborhoz 1851. okt. 21.). (Forrás: tiberius-genealogy.blogspot.hu/)