Képaláírás: Lemény János, gör. kel. püspök.
Az Uniót kimondó 1848-iki erdélyi országgyűlésből. - Egykorú képek után.

Ismertető szöveg: A mohácsi vész szomorú következményei elszakították a magyar koronától s külön országgá tették az ország délkeleti részét, Erdélyt, mely hadászatilag is igen fontos rész, a honfoglalás óta mindig együvé tartozott az anyaországgal. Ez az elszakadás csak politikai természetű volt. Szívben, lélekben a külön állás hosszú idején is egy életet élt Erdély Magyarországgal, melyhez visszavágyni soha sem szűnt meg. ... Csak az idők viszontagságainak tulajdonítható, hogy az újra egyesülésnek 1848-ig kellett késnie. Ekkor végre leomolhattak az "egy nemzet két hazája" közti határfalak, habár a teljes egygyéolvadás a közbejött viharos események miatt csak két évtized múlva valósulhatott meg.
Az első magyar felelős minisztérium által V. Ferdinánd király beleegyezésével előkészített egyesülést az e végre összegyűlt utolsó erdélyi országgyűlés 1848 május 30 án mondotta ki, még pedig egyhangúlag, mindamellett, hogy megelőzőleg a szászok és oláhok sok akadályt gördítettek az unió elé. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. május 29.)

Lemény János, fogarasi gör. kat. püspök, atyjának birtokán, Kolozsvár mellett szül. 1780 ápr. 23., megh. Bécsben 1861 márc. 29. Atyja akarata ellenére, ki fiából ügyvédet akart csinálni, Nagyváradon beiratkozott a teologusok közé, s tanulmányai végeztével tanár lett Balázsfalván, kevéssel később, 1824. pedig kanonok. Bobu püspök halála után 1832. nagy szótöbbséggel püspökké választották, s ez időtől fogva politikai szerepet is játszott. Főtörekvése a román és magyar nemzet kibékítése volt, s miután inkább a magyarokhoz húzott, a románok részéről sok gyanusítást és szemrehányást kellett eltürnie. Az 1848 máj. 14-iki hires balázsfalvi oláh népgyülésnek elnöke volt, s az Unio érdekében szép beszédet is tartott a népnek, de a jelenlevő izgatók szenvedélyes kifakadásai és fenyegetései miatt a gyülésről eltávozott. A forradalom lezajlása után teljesen visszavonult, s élete végső éveit Bécsben, a Ferenc-rendüek kolostorában töltötte. Moga Vazullal együtt szerkesztett műve: Rugemmintea celor doi episcopi romanesci greco-unit... ?i a celui greco-neonit Vasilie Moga (Brassó, év nélkül). (Forrás: Pallas Nagylexikon)