Képaláírás: Kemény Dénes, Alsó-Fejérmegye követe.
Az Uniót kimondó 1848-iki erdélyi országgyűlésből. - Egykorú képek után.

Ismertető szöveg: A mohácsi vész szomorú következményei elszakították a magyar koronától s külön országgá tették az ország délkeleti részét, Erdélyt, mely hadászatilag is igen fontos rész, a honfoglalás óta mindig együvé tartozott az anyaországgal. Ez az elszakadás csak politikai természetű volt. Szívben, lélekben a külön állás hosszú idején is egy életet élt Erdély Magyarországgal, melyhez visszavágyni soha sem szűnt meg. ... Csak az idők viszontagságainak tulajdonítható, hogy az újra egyesülésnek 1848-ig kellett késnie. Ekkor végre leomolhattak az "egy nemzet két hazája" közti határfalak, habár a teljes egygyéolvadás a közbejött viharos események miatt csak két évtized múlva valósulhatott meg.
Az első magyar felelős minisztérium által V. Ferdinánd király beleegyezésével előkészített egyesülést az e végre összegyűlt utolsó erdélyi országgyűlés 1848 május 30 án mondotta ki, még pedig egyhangúlag, mindamellett, hogy megelőzőleg a szászok és oláhok sok akadályt gördítettek az unió elé.
...
Eltávozván a királyi személynök, a tanácskozást az egyik vezérszónok, báró Kemény Dénes alsó-fejérmegyei követ kezdé meg. Szavai után a terem ezt mennydörgé: "Unió!" ...
Az ülésen gr. Teleki József kormányzó elnökölt...
Mindenek előtt báró Wesselényi Miklós, az egykori, most már győzedelmes ellenzék népszerű vezére, emelt szót a törvényhozó gyülekezetben. Kifejtvén, hogy az előterjesztések harmadik pontja, mely az unióról szól, tárgyalandó legelőbb... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. május 29.)

Magyargyerőmonostori báró Kemény Dénes, (Csekelaka, 1803. - Buda, 1849. február 17.) politikus, belügyminisztériumi államtitkár az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc alatt.
...
1834-ben az 1811 óta először összehívott országgyűlésbe Alsó-Fehér vármegye követeként vett részt, ahol a radikális Wesselényi Miklós báró és a mérsékeltebb Szász Károly és köreik között foglalt állást. Az 1837-es országgyűlésen már nemcsak vezérszónoka, de feje is lett az ellenzéknek, ahogy az 1841-es országgyűlésen is. Befolyása ekkor volt a legnagyobb. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc előestéjén az 1848-as pesti nemzetgyűlésen ismét Alsó-Fehér vármegye képviselőjeként jelent meg és az alakuló Batthyány-kormány a Belügyminisztérium államtitkárává nevezte ki. A kormány lemondását követően alakult Országos Honvédelmi Bizottmány Kossuth Lajos javaslatára több más államtitkárral együtt 1848. október 3-án a tagjai közé választotta. Ekkor már a mérsékelt elvek embere volt és mindenkor legitimista maradt, ami népszerűségének gyors zuhanásával járt. (Forrás: Wikipédia)