Képaláírás: Fornszek Sándor 1848-iki arczképe.

Ismertető szöveg: Fornszek Sándor 1848-49-ben honvédezredes a szigetvári kerületnek sok évig képviselője, elhunyt e hó 17-ikén 76 éves korában Kaposvártt. A nagy időknek, melyeknek egyik szereplője volt, emlékeit szeplőtlen tisztaságban őrizte. Meggyőződésében a mily nyakas volt, ép oly szelid és kedves minden társadalmi érintkezésben és cselekvésben. A szabadságharcz után tizenöt évi fogházra itélték, nyolczat ki is töltött Kufsteinban és Josefstadtban, a mikor kegyelmet kapott. De mert a kegyelmet az osztrák császár nevében hirdették ki neki, elfogadni nem akarta, úgy hogy erőszakkal vitték ki Josefstadtból. Pályáját mint katona kezdte a császári huszároknál s mikor a szabadságharcz kitört, már kapitány volt. Azonnal átlépett a magyar honvédséghez, a hol azután mint ezredes küzdött a Nagy Sándor hadtestében. Nagy-Sarlónál nyolcz sebet kapott, félholtan bukott le lováról, úgy szedték föl az ütközet után a többi sebesülttl együtt. Világos után segédtisztjével, a csak most elhunyt Szapáry Géza gróffal menekülhetett volna, mert utlevelük volt, de mivel Nagy Sándor nem mehetett vele, inkább lemondott a menekülésről. Elfogták és tizenöt évi nehéz rabságra itélték. Kiszabadulva, Somogyban gazdálkodott visszavonultan, mig barátai unszolására mandátumot vállalt. A szigetvári kerületet képviselte 1875-től 1896-ig. Nagyobb hive Kossuth Lajosnak nem volt senki Fornszek Sándornál. A függetlenségi pártban és a képviselőházban kiváló tekintélye volt, bár szónokolni nem szokott, de jellemét rendkivül becsülték. Élete alkonyán elvesztette látását és hallását s ezért mondott le a képviselőségről. Hűséges neje, Siskovits Etelka ápolta, kit 1848-ban jegyzett el, s ki a jegygyűrűvel kilencz esztendeig várakozott, mig vőlegénye a rabságból kiszabadult. A függetlenségi párt több tagja elment az őszintén sajnált öreg úr temetésére. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. május 22.)