Képaláírás: A czifferi himzőnők, a mint az ezredévi kiállításra készült dísztárgyakon dolgoznak.
Izabella főherczegasszony fényképfölvételei.

Ismertető szöveg: ... Alig alakult meg az egylet, mely átvette a czifferi iskolát, azonnal az ezredévi kiállításra kellett készülnie. Részint régi minták után, de nagyrészt Hollóssy Mária rajzai szerint készültek el a dísztárgyak. Rövid volt az idő, de serényen folyt a munka 1895-96. év telén s még a tavaszszal is. midőn már a nap melegen beragyogott az ablakokon, ott ültek a keretre feszitett munka mellett a keszkenyős himzőnők és sietve öltögették az arany- és selyemszálat, s Hollóssy Mária sürgetve, oktatva járt egyiktől a másikhoz, a czifferi intézet alacsony termében, pedig a munkásnők kezdtek sóvár tekinteteket vetni kifelé, mert ilyenkor már kinn a mezőn a helyök. Sokan kétkedtek, kik a kiállításon a kézi munkákat szemlélték, vajjon lehetséges-e, hogy ezen, a műhímzést megközelítő darabokat oly kezek végezték, melyeknek rendes foglalkozása a földmívelés.
... A felvidék gazdasági viszonyai olyanok, hogy a nők rendesen részt vesznek a mezei munkában; felfogásuk az, hogy a hímzés csak téli foglalkozás; nemcsak azért, mert nyáron többet keresnek aratásnál s a kapával, mint tűjökkel, hanem azért is, mert tudják, hogy egész éven át a ráma fölé hajolva, egészségöket és szemöket elrontanák; s midőn beköszönt a tavasz és nyár, élvezni akarják a szabad eget és végezni a testet edző munkát. Így fogja föl a dolgot e józanul gondolkozó nép.
Télen sok kéz nyúl a hímzőráma után és szorul e mellékkeresetre a szegény vidékeken.
A hímző házi ipar felvirágzása számtalan szerény otthon jóllétét jelentené. Oly évszakban, midőn a mezei munka szünetel, az aratás adta kereset fogytán van, jól esnek azon fillérek, melyeket a házi ipar nyujt, s melegebben lobog fel a ház tüze és fénylőbben világít a lámpa mécse, mely körül szorgosan varrva ül a palád asszonynépe. Szorosabban fűzi egymáshoz a család tagjait ezen otthoni foglalkozás; nem kell szolgálni menni a szegény serdülő leánykának, megkeresheti tűjével azon pár forintot, melyért különben cselédnek szegődnék a városba. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. április 3.)