Képaláírás: Cavalotti Felix.

Ismertető szöveg: Cavalotti Felix.
1841-1898.
Európaszerte nagy megdöbbenést keltett az a szerencsétlen kimenetelű párbaj, a melyet Rómától nem messzire Villino-Cellere parkjában a múlt márczius 6-dikán délután két olasz képviselő, a hírneves Cavalotti Felix és Macola Ferruecio egy hirlapi összekocczanás miatt vívott egymással és a melyben Cavalotti életét vesztette.
Cavalotti 56 éves, de testileg, lelkileg fiatalos erejű és mozgékonyságú férfiú volt. Szenvedélyes természete miatt annyi emberrel történt életében összeütközése, hogy összesen harminczkét párbajt vívott s eddig mindenkor oly szerencsével, hogy szinte sérthetetlennek tartották. Most is mindenki az ellenfelét féltette: a véletlen azonban úgy akarta, hogy most ő legyen a legyőzött. Macola jóval fiatalabb és magasabb termetű ember, mint ellenfele. A legnagyobb vigyázattal, de egyszersmind végső elszántsággal állt szembe Cavalottival, mert ez kiköttette segédeivel, hogy csak a legszigorúbb föltételeket fogadják el. Meg volt engedve a szúrás is; és ez lett Cavalotti veszte. Szálasabb ellenfele úgy talált döfni a feje felé, hogy kardja Cavalottinak a szájába, azon át pedig a nyakszirtjének futott, hol mereven átdöfte az életeret. Előmozdította a szúrás végzetes voltát az, hogy Cavalottinak hiányzott két egymás melletti metsző foga, s ez a hézag adott utat a kard hegyének. A szúrás után Cavalotti a szájához kapott, melyből rögtön patakként ömlött ki a vér, aztán egy kiáltással összerogyott s pár percz múlva elszállt belőle a lélek.
Cavalotti Milanóban született s kiváló nevelésben részesült. Először költeményekkel tünt föl, majd mint politikus és szónok egész Olaszországot betöltötte hírnevével. A képviselőháznak 25 éven át volt tagja, hol köztársasági elveket vallott s nagy tevékenységgel vett részt minden országos ügyben. Crispinek nem volt nála engesztelhetetlenebb ellensége. Számtalanszor és mindig igen erélyesen támadta mind személyét, mind politikáját.
1860-ban tagja volt Cavalotti a Garibaldi híres "ezeré"-nek s részt vett a Millazo és Volturno melletti csatákban. Szintén szerepelt mint önkéntes az 1866-iki hadjáratban is. Köztársasági elvei miatt sok ellensége volt. 1870-ben a királyt is támadó politikai és részben forradalmi költeményeiért három havi fogságot szenvedett. Költeményeinél sikerültebbek voltak színmüvei, melyek közül "A koldus" és a "Messéni nők" nagy sikerrel került színre, amaz Milanóban, emez Rómában, Milanóban és Florenzben.
Cavalotti. a mikor csak tehette, rendesen a Lago Maggioic kies partján fekvő villájában tartózkodott, hol tudományos és írói foglalkozása mellett minden gondját tizenöt éves fiának nevelésére fordította, kit a rajongásig szeretett. Most e zsenge ifjú gyászolja szintén imádott atyját, kinek épen oly megható, mint váratlan halála mindenfelé nagy részvétet keltett. Az elhunytat szülővárosában, Milanóban, óriási közönség kísérte örök nyugvóhelyére.
Franciaországban oly nagy volt a részvét az elesett olasz képviselő iránt, hogy a törvényhozás 228 képviselő és szenátor aláirásával ellátott táviratot küldött a temetésére, Páris községi tanácsa pedig elhatározta, hogy a fővárosnak egy útczáját Cavalottiról fogja elnevezni. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. március 27.)