Normál kép: 1898_Oldal_112_a.jpg   Méret: 654x838 Színmélység: 24bit Felbontás: 200dpi
Normál kép új ablakban 
Normal size picture in a new window

Képaláírás: Gróf Thun Ferencz, az új osztrák miniszterelnök.

Ismertető szöveg: Gróf Thun Ferencz, az új osztrák miniszterelnök.
Nem volt váratlan és mégis meglepte az egész monarkhiát az a nevezetes esemény, hogy a politikai bizonytalanságok hazájában, Ausztriában, ismét kormányváltozás történt a jelen márcz. hó 5-én, a mikor Ő Felsége báró Gautsch hivatalnok-minisztériumát száz napra terjedt kormányzása után elbocsátotta s új miniszterelnökké a már Badeni idejében is gyakran emlegetett gróf Thun Ferenczet nevezte ki. Az új miniszterelnök pedig azzal lepte meg a közvéleményt, hogy parlamenti férfiakból olyan kormányt állított össze, melyben a lengyelek, csehek, feudálisok, klerikálisok és a német nagybirtokosság külön-külön képviselve vannak, s ez alapon azt reméli, hogy képes lesz első fő czélját, az osztrák parlament rendes, szabályos működésének biztosítását elérni. Működésének megkezdését az a hír előzi meg, hogy erős kezű férfiú és hogy teljes mértékben birja Ő Felsége bizalmát. A politikai körök mindazáltal több várakozással, mint reménynyel néznek gr. Thun szereplése elé, kinek sem személye, sem eddigi múltja nem dicsekedhetik népszerűséggel, noha az is igaz, hogy gyűlölettel csak a csehek visel-tétnek iránta.
Gróf Thun és Hohenstein Ferencz 1847 szept 2-án született Frankfurtban; első fia volt gróf Thun Ferdinándnak, a ki szintén a diplomácziai pályán működött s egy izben követ is volt az orosz udvarnál. Gróf Thun Ferencz jogi tanulmányokat végzett Prágában és Bécsben, de aztán a katonai pályára lépett; a Windisch-Graetz-dragonyosoknál szolgált, de 1877-ben mint főhadnagy a tartalékba lépett s utóbb ily minőségében - ritka kivételkép - őrnagyságig emelkedett.. Majd politikai téren kezdett szerepelni, midőn 1879-ben a konzervativ cseh nagybirtokosság képviselőjévé választotta a reichsrathba, utóbb pedig a cseh tartománygyülésbe, s ő mind a két törvényhozásban a cseh-klubhoz csatlakozott, melyben vezető szerepet vitt. Atyja 1881 szeptemberében elhalván, ő rá szállott az urakházabeli örökös tagság és a tetscheni majoratus. 1888 október 5-én nagyon feltünő beszédet tartott a tartománygyülésen a németek ellen, hangoztatta a cseh államjogi követeléseket és sürgette, hogy Ő Felsége cseh királylyá is koronáztassék meg. Ezen beszéde következtében a csehek gróf Thunt, midőn egy évvel azután Csehország helytartójává neveztetett ki, úgy üdvözölték, mint. "koronázó helytartót". Ez a népszerűsége azonban nem sokáig tartott, mert 1890-ben, mikor a kiegyezési vitában állásához képest a kormány szószólója volt, az ifjú-csehekkel összeütközésbe jutott s ezek részéről a legélesebb támadások czéltáblájává lett. De még inkább fokozta a csehek haragját az, hogy 1893 őszén az ő helytartósága alatt lépett életbe Prágára és vidékére nézve a kivételes állapot. Az 1895-diki választások után hire volt, hogy lemond a helytartóságról, azonban az ifju-csehek minden támadásai mellett is hivatalában maradt. Végre azonban a tartománygyülésen már szóhoz sem engedték jutni; ezért csakugyan beadta lemondását 1896 február 17-én, miután két nappal előbb az arany-gyapjas rendet kapta Ő Felségétől. Lemondása után, 1896 júniusában Ferencz Ferdinánd főherczeg főudvarmesterévé neveztetett ki, mely állása azonban csak félévig tartott. 1897-ben az osztrák delegáczió elnöke volt s nagy tapintatossággal vezette annak tanácskozásait. Helytartósága utolsó évében többször összeütközésbe jutott Badeni miniszterelnökkel, és sajátságosan jellemző rá nézve, hogy lemondása után a milyen mértékben távolodott el Badenitől és politikájától: épen annyira közeledett a németekhez, kik iránt annyira ment az előzékenységben, hogy nem régiben Bodenbachban ezzel a fölkiáltással zárta be egy politikai beszédét: "Üdv a német népnek!"
Gróf Thun Ferencz igen tehetséges és finom műveltségű államférfi; politikai irányát tekintve mérsékelt klerikális és feudalis. Egyéniségének fő jellemvonásai a szigorú kötelességérzet, s elvállalt föladatainak alapos megismerésére való törekvés. Már régebb idő óta családos ember. Neje Schwarzenberg Károly herczegnek egyik leánya. Irodalmilag is működött, a mennyiben 1891-ben könyvet írt és adott ki Egyiptomban és Keleten nejével együtt tett útazásairól. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. március 27.)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page