Ismertető szöveg: A kaktuszfélék (Cactaceae) családja mintegy 2000 fajt foglal magába. Fajai Amerika trópusi, szubtrópusi sivatagos vagy száraz hegyvidéki területeiről származnak. Pozsgás (törzsszukkulens) növények. A kaktuszok többsége (pl. a fán lakók vagy egyes, kimondottan meszes sziklákon honos fajok kivételével) a kissé savanyú, nem túl meszes, de mindenképp jó vízáteresztő talajt kedveli. Tőzegbe főleg a fán lakó fajokat célszerű ültetni. A több hónapos nyugalmi időszakban (ez általában a tél) vizet egyáltalán nem igényelnek. A kaktuszokat nemcsak rovarok porozhatják be, de egyes fajokat madarak, másokat pedig denevérek. A kaktuszok állati kártevői többen vannak, de a gombák veszélyesebbek. Alakjuk változatos: száruk oszlop, henger, gömb vagy korong alakú is lehet; gyakran párnákat alkotva növekednek. Szinte minden kaktuszfajnak egyedi, jellegzetes tövisei vannak, amelyek alakja és elhelyezkedése fontos fajhatározó bélyegük. Van néhány tövistelen faj is. Egyes kaktuszok termése szívesen fogyasztott csemege. (Forrás: Wikipédia) A geránium eredetéről igen keveset tudunk. Dél-Afrikából, a Jóreménység-fokáról származik, Európába a 17. század végén került, ahol aztán kedvelt kerti növény lett, de elterjedt Kínában és Japánban is. Illata a rózsáéra hasonlít, ezért szokták gerániumrózsának is nevezni. Előfordul az is, hogy a rózsa olajat hamisítják vagy hígítják vele. A gerániumnak, a levendulához hasonlóan, gyulladáscsökkentő hatása van. Jó rovarűző szer, az élősködők elleni bedörzsölők alkotóeleme. Az aromaterápiában párologtatásra, fürdőkbe, bedörzsölésre, borogatásnak, szájöblítésre, illatszerként használjuk. (Forrás: http://antalvali.com/geranium-pelargonium-graveolens.html)