Képaláírás: A szabad sajtó első nyomtatványainak kiosztása 1848 márczius 15-én Pesten.
Az 1848-iki márcziusi mozgalmak Pesten. - Egykorú rajtok után.

Ismertető szöveg: Szemtanuk följegyzései 1848 márczius 15-ikéről.
Székely József, az 1848-iki márcziusi napok egyik szemtanuja, ki 1848-ban a mérnöki egyetem hallgatója volt s majd mint tüzérhadnagy végig harczolta Világosig a szabadságharczot, s azután mint tagosító mérnök Deésen működött, érdekesen írta le az 1848 márczius 15-iki budapesti eseményeket a következőkben:
... Az eső már javában hullott és dél is közelgett, a tömeg nemhogy apadt, hanem inkább szaporodott, úgy hogy csaknem egy órai idő kellett, míg a jogászok egyetemétől a Hatvani-utcza közepéig keresztül tudtam magam fúrni. Ott volt a Landerer és Heckenast nyomdája. Midőn én oda érkeztem, Petőfi, Jókai, Vasvári, Sükei, a sajtót már lefoglalták és a német betűszedők vivát-kiabálások között szedték a "Nemzeti dalt" és még azt, hogy "Mit kiván a magyar nemzet?"
A míg e betűszedések és nyomtatások történtek, beszéltek többen. Igy pl. Vasvári: "A pápa volt az első - monda, - ki meggyújtotta a röppentyűt és ezek elpotyogtak végig az egész Európán; megkezdődött Szicziliában, hogy folytassák Francziaországban, Ausztriában és Pesten: nem kell többé censura, nem kell pap, hogy egy harmadik vigye imádságunkat az Istenhez, ezután közvetlenül szólunk az úrral." Megjegyzem, hogy a papokra azért haragudott, mert Körmöczy volt a pecsovicsok igen híres szónoka, kivel később is sok bajunk volt.
De ki tudná azt elmondani mind, a mi itt történt és a mit látott, hallott és érzett az ember.
Beszélt Degré, Egressy Gábor, Jókai. "Le az esernyőkkel uraim, - monda, - mert a ki a kalapját félti, az félti az életét is; a ki a ruháját félti, az félti a bőrét is", és az esernyőket erre mind leeresztették, pedig ugyancsak szakadt az eső.
Ekkor a francziskánusok templom-tornyában megkondúlt, a harang, valószínűleg isteni tiszteletre. Fölkiáltott Sükei: "Uraim, most húzzák a lélekharangot, hogy temessük el a censurát, kivánjunk nékie örök nyugodalmat."
Ekkorra már elkészültek a nyomtatványok és marokkal szórták ki az ablakokon a publikumnak.
Tehát a szabadsajtó már megvolt, mert "imprimatur" nélkül kaptuk a 12 pontot is. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. márczius 13.)

Elhatároztatott, hogy a nép a proklamáció első pontját, a sajtószabadságot, saját önhatalmánál fogva teljesülésbe veendi, amit meg is tett, 10 óra után a siker és lelkesedés hatása alatt a tömeg Landerer és Heckenast könyvnyomdájához vonult a Hatvani utcába, itt a rend és béke fönntartása tekintetéből választmányi tagokul Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Vidats János és Jókai Mór küldettek be. A nyomdatulajdonost a kikiáltott tizenkét pontú program és Petőfi költeményének cenzúra nélküli kinyomatására szólították fel, ellenállásának esetén az el nem kerülhető kényszerítést helyezvén kilátásba. A nyomdatulajdonos engedett, és a kívánt iratok rögtön németre is lefordítva néhány pillanat múlva ezrével kerültek elő a gyorssajtó alól, melynek példányai egész délig osztattak ki a szakadó eső dacára szüntelen gyülekező közönségnek. Ezek voltak a szabad sajtó első termékei. Míg a nyomtatás tartott, Petőfi, Jókai, Vasvári, Egressy s Irányi beszédet tartottak a néphez. Ekkor Petőfi negyedszer szavalta el a Nemzeti dalt. Csak délfelé oszlottak el, megállapodva abban, hogy délután az államfogságban levő Táncsics Mihály kiszabadítására mennek Budára. (Forrás: Wikipédia)