Képaláírás: A nép megtámadja a katonaságot márczius 13-án.
A bécsi mozgalmak 1848 tavaszán.
Ismertető szöveg: A márcziusi napok Pozsonyban, Bécsben és Pesten.
... A bécsiek is elégedetlenek voltak az uralkodó kormányrendszerrel, s ez elégedetlenség éle főként Lajos főherczeg és Metternich ellen irányult, a kikről tudták, hogy a császár nevében ők kormányoznak. A közönség forrongása a párisi események hirére kezdődött, mely február 29-én érkezett Bécsbe. Az emberek a bécsi bankot tömegesen megrohanták, bankjegyeik beváltását követelve, mely a beváltást két helyen is folytonosan teljesítette, a nélkül, hogy a bizalmat helyre tudta volna állítani. A karinthiai kapu egyik oszlopán egy falragasz jelent meg, ezzel a fölirással: "Egy hó alatt Metternich megbukott! Éljen az alkotmányos Ausztria!" Egy gyümölcsáruló kofa nagy derültség közt jegyzé meg: "Mért ne kerüljön a sor egyszer már a nagy urakra is!" Az alkotmányról ugyan nem sokat tudtak, hogy mi az, de gondolták, hogy nem lehet rosz. Igazi olaj volt a tüzre Kossuthnak márczius 3-iki beszéde és javaslata, melyből egy s más még az nap este - Pozsony nem lévén messze - átszivárgott Bécsbe; másnap pedig már az egész szöveg az akkor Bécsben tartózkodó Pulszky Ferencz kezében volt, ki azt rögtön lefordítá s közlé a bécsi mozgalom intelligens vezetőivel.
Ezek a bécsi társadalom legképzettebb elemeiből állottak: tekintélyes jogászok, ügyvédek, orvosok, írók, egyetemi tanárok, kereskedők, s találkozó helyük a "Juridisch-politische Leseverein" volt. Egyik vezéremberük vala dr. Bach Sándor ügyvéd, a ki később oly végzetes szerepet vitt a monarkhia és Magyarország történetében. Ezekre rendkivűli hatással volt Kossuth beszéde s annak különösen az a pontja, mely alkotmányt sürget a birodalom másik felének számára is. Érezték, hogy nekik is kell tenniök valamit; peticziót készítenek a rendi alkotmány reformja, a sajtószabadság s az igazságszolgáltatás nyilvánosságának érdekében s a cselekvésre márczius 13-át tűzik ki, a mely napon fogja az alsó-ausztriai rendek tartományi gyűlése tanácskozásait megkezdeni. Ez alatt az egyetemi ijúság is megmozdúlt, a kikhez csatlakoztak a polytechnikusok: s a mozgalomnak nagy erőt kölcsönöztek. Egy pár tanárjuk is velük tartott. Ők is peticziót készítettek, kérve a következőket: Sajtó- és szólás-szabadságot, tanszabadságot és a népnevelés emelését, a különböző hitfelekezetek egyenjogúságát, a törvényszéki tárgyalások nyilvánosságát, népképviseletet.
A forrongás egyre nő; az egyetemi tanulók a katonasággal kezdenek fraternizálni, kérve őket, hogy ne lőjenek a népre. Csak Metternich érzi magát egész biztonságban, a kit híres rendőrfőnöke, Sedlnitzki, biztosított, hogy az egész mozgalom gyerekség.
Ily körülmények közt nyílt meg a rendek gyűlése márczius 13-án. A gyűlésterem épületét óriási tömeg fogta körül, köztük az egyetemi ifjak. A rendek minden vonakodás nélkül kijelentik, hogy a polgárság és az egyetemi ifjak kérelmeit a trón elé juttatják, s egy küldöttség csakugyan el is megy a Burgba. Ez alatt dr. Fischof kórházi orvos lelkesítő beszédet tart a tömeghez. Ekkor egy Goldner nevű fiatal ember érkezik oda, kezében papir-lapot, lobogtatva: "Kossuth beszédét hozom; halljuk Kossuth beszédét!" Az egész tömeg kiáltja: "halljuk!" Goldner egy födött kút tetejére áll s onnan kezdi olvasni a beszédet; de mivel hangja gyenge, egy másik fiatal ember ugrik mellé s az folytatja. Midőn oda ér, a hol Kossuth Ausztria számára is alkotmányt kér, óriási tetszés-vihar tör ki. "Alkotmányt! Alkotmányt!" kiáltozzák s szünni nem akaró harsogással éltetik Kossuthot. Most már sorra állanak föl a szónokok egymásután a rögtönzött emelvényre s mindenek előtt a polgárőrség fölfegyverzését követelik.
Míg a forrongás a rendek házának udvarán s a körülte levő téren egyre nő: az alatt a küldöttség a Burgból visszatér, jelentve, hogy Lajos főherczeg az államtanács nevében kijelenté, hogy egy külön bizottság fogja megvizsgálni, mit lehet a kivánságokból Ő felsége elé elfogadás végett ajánlani. A halogató válasz a tömeg izgatottságát a kitörésig fokozta. A sokaság egy része zajos lármával a Burg felé indult, a másik a rendek házának rohant s azt pusztítani kezdé. Megkezdődik a dulakodás a nép és a katonaság közt. Ekkor érkezik egy zászlóalj gyalogság, melyet a nép kőhajításokkal fogad. A parancsnok s néhány katona megsérűl; amaz tüzelést parancsol: öt ember elesik, sok megsebesül. A tömeg a vér láttára futni kezd; de csakhamar megáll és visszafordul. "A fegyvertárba!" Azt feltörik s az ott talált ócska fegyverekkel fölfegyverkeznek; az útczákon torlaszokat építenek; s a kiknek más fegyverük nincs, kövekkel hajigálják a katonaságot. E közben a polgárőrség is kirukkol, hogy magát a polgárság és katonaság közé helyezze. Ennek egyik csapatából a katonaság két embert zárt helyről agyon lő. Az egyetemi hallgatók fölfegyverkezése folyik. A rémület és düh egyre fokozódnak.
A Burgban pedig a tanácskozás egyre tart: engedjenek, vagy ne. Egyik küldöttség a másikat éri: polgároké, katonaságé, az egyetemé. Az egyik hírűl hozza, hogy Pellet tüzérparancsnok, midőn egyik magas rangú tiszt parancsolta neki, hogy lőjön a népre: az engedelmességet megtagadta. A császár kijelenti, hogy nem engedi a nép vérét ontatni, inkább teljesíti kivánságukat. Végre, a késő esti órákban tudatják a néppel, hogy ő felsége megengedte a sajtószabadságot, a közigazgatás reformját, a tanulók és polgárság fölfegyverzését; s a mi a legnagyobb örömöt szerzé: Metternichet elbocsátotta.
Ez történt Bécsben márczius 13-án. A forradalom, bár vér árán, teljes diadalt ült. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. márczius 13.)
Az első bécsi forradalom 1848. március 13-án robbant ki, egy Metternich kancellár menesztését követelő tüntetés folyományaként. Az utcai harcok és az azt követő szembenállás során a bécsi népnek (köztük a nagyon fontos szerepet játszó egyetemistáknak) sikerült elérnie, hogy új kormány álljon fel, sőt, Ferdinánd császár alkotmányt adott, és megígérte, hogy 1849. január elsejétől megszűnik minden jobbágyi szolgáltatás az egész Habsburg Birodalomban. (Forrás: Wikipédia)
|