Képaláírás: Lotz Károly üdvözlése a február 27-iki ünnepélyen. - Jantyik Mátyás rajza.
A Lotz-ünnepélyről.

Ismertető szöveg: Lotz ünnepe.
Nagy fénynyel folyt le a múlt február 27-én, este az az ünnep, a melyen a magyar művészek, egyesülve a művelt társadalom szine-javával, hódoltak Lotz Károly nagy művészetének s dicsőítették a mester halhatatlan érdemeit. Huszonhatezer gyertyalángnak megfelelő villamfény világította be az iparművészeti palota nagy csarnokát, mely karcsú oszlopaival és pazar diszítésével a regés pompájú Alhambrához volt hasonlítható.
Jól mondta Feszty Árpád, az ünnep-rendező bizottság elnöke, megnyitó-beszédében, hogy legértékesebb az a koszorú, melyet a művésztársak egyeteme nyújt át a mesternek. S művészeink érdemes seregének ilyen tüntető hódolata valóban rendkívül kedves, megható jelenet volt.
...
A fentartott helyére lépő mestert az egész közönség meghajlással üdvözölte, s ekkor folyt le az ünnep tulajdonképeni főrésze, a küldöttségek hódolata. Egyenként járultak Lotz Károly elébe a művészet s a társadalom köréből alakult küldöttségek, számszerint tizennégy, vezetőjüknek rövid beszéde kiséretében átadva koszorúikat és emléktárgyaikat.
A magyar művészeket Feszty Árpád vezette, a mérnök- és építész-egyesületet Hieronymi Károly, az orsz. képtár küldöttségét Kammerer Ernő kormánybiztos, a képzőművészeti társaságot gr. Andrássy Tivadar, a műbarátok körét gr. Dessewffy Aurélné és gr. Apponyi Albert, a filharmonikusok küldöttségét Mészáros alelnök, az országos mintarajziskola tanári karát Schulek Frigyes, az iparművészeti iskola tanár-testületét Morelli Gusztáv. Tisztelegtek még ezeken kivűl az összes művész-iskolák küldöttei is.
Bájos jelenet volt, mikor a hivatalos tisztelgések befejeztével a jelen volt hölgyek egyenként elvonúltak a mester előtt, mindenik egy-egy virágot nyújtva át a meghatott öreg művésznek.
Lotz mélyen megindulva csak ennyit tudott mondani: "Valóban nem értem, hogy érdemlek meg ily nagyszerű ovácziót." ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. márczius 6.)