Képaláírás: Árpád a legyőzött fejedelmek hódolatát fogadja.
Lotz múzeumi falfestményeiből.

Ismertető szöveg: Első nagy történelmi falképsorozata, egyszersmind első állami megbízatása a Nemzeti Múzeumban még a Rahl-iskola stílusában készült. Than Mórral dolgozták fel, frízszerű folyamatossággal, a magyarok történetét a bécsi Arzenál közvetlen tapasztalatai, valamint a berlini Neues Museum és a müncheni Neue Pinakothek W. von Kaulbach-freskóinak példája nyomán. Az első nagy rész Lotz Károlyé. Szoborszerű alakok, reliefszerű, tömör csoportfűzés, a drapériák szobrászi hangsúlyozása, öblös formák, mély és súlyos színek jellemzik az 1868-ban bemutatott és magyarázott, az 1873-as bécsi világkiállításon is szerepelt kartonok feldolgozásait (1876). A múzeum funkciójának akkori értelmezése (a nemzet történetének múzeuma) szerint a nemzet történelmét állítják elénk képekben "Attilától, isten ostorától kezdve Deák Ferencig, a béke apostoláig", illusztratív bevezetőként a gyűjtemények tárgyi anyagához. Céljuk azonban "különösen a magyar szellemi műveltség régibb vagy újabb látható nyomait és műveit gyűjteni, fenntartani, s általuk a jelenlegi s későbbi nemzedékek további képzésére hatni", ami ugyancsak a múzeum funkciójával egyezett. Pozitivista és romantikus történelemszemlélet keveredik a képsorban (A hunok kijövetele Ázsiából, A magyarok az őshazában hallgatják a táltos regéit Attila birodalmáról, A magyarok indulása az új hazába, A magyarok megérkezése az új hazába, Az ősök vérszerződése, Az alpári csata, Árpád a legyőzött fejedelmek hódolatát fogadja, Ősmagyarok áldozása, A kereszténység első hirdetése), melyben az életképszerűtől a csataképig és művelődéstörténeti képig különböző kompozíciós típusok tanulságait használta fel a festő.
Már a kiegyezés után Eötvös József, Kaulbach barátja újította fel a Nemzeti Múzeum kifestésének gondolatát, "a történet szellemét és irányeszméit" kifejező falképek igényét. Az eszmeiség sűrítést kívánt, így allegorikus alakok jelképezik a helyszíneket (Ázsia, Duna, Tisza), a különböző ősi foglalkozásokat. Ezzel összhangban az előcsarnok kupoláján már önálló allegorikus kompozíciók jelenítik meg a magyar történelem vezéreszméit. Stilárisan közel állnak e műhöz a Markó utcai gimnázium dísztermének vászonra festett falképei (Homéroszt ünnepli a görög nemzet, Hektor búcsúzik feleségétől, 1876), az allegóriák önállósulása felé pedig az Egyetemi Könyvtár I. emeleti olvasótermének művészeteket és művészeti ágakat megszemélyesítő alakjai (1876).
Történelmi falképein Lotz a historizáló akadémizmus képviselőjének mutatkozik. A korképek az épület rendeltetésének s a kor eszmeiségének megfelelően a magyar művelődéstörténet nagy időszakait reprezentálják, jeles személyek felvonultatásával, csoportosításával. ... (Forrás: mmi.elte.hu/szabadbolcseszet)