Képaláírás: Lhassza, Tibet fővárosa. - Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utazása leírásának harmadik kötetéből.
Tibeti rajz után.

Ismertető szöveg: Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utazásáról.
... Közel százezer forintot költött gróf Széchenyi Béla erre az utazásra, melylyel a tudományok történetében dicsőséget szerzett a magyar névnek.
Utazásának tudományos eredményei három vaskos kötetben több, mint 2500 lapon, már föl vannak dolgozva. Az utolsó kötet közelebb hagyta el a sajtót. Hazánk és a külföld legkiválóbb szakemberei irták meg benne az egyes részeket, dolgozták föl az utazásban gyűjtött anyagot. ...
A kötet végén Széchenyi gróf becses táblázatokat közöl Ázsia meteorologiájáról, kútvizeinek hőmérsékletéről, mely tudvalevőleg nagyjában megegyezik a vidék évi közepes hőmérsékletével, és bemutatja Tibet fővárosának, Lhasszá-nak rajzát, melyet 1888-ban egy tibeti herczeg hozott onnét magával s engedett át Biet Bódog püspöknek lefényképezés végett. Lhassza, melynek 50,000 lakosa között 20,000 szerzetes van, az európaiak elől el van zárva; 1844-ben Huc és Galet hittérítők látták utoljára, azóta csak a hindu panditák juthattak el belé. Annál becsesebb tehát ez a rajz, mely világos képet ad Lhasszáról. A Pota-la a város legfőbb ékessége; ezen palotában lakik a dalai láma. Délre, a nagy réten, melyen sátrak láthatók, van a hadsereg gyakorlótere és a lámák (szerzetesek) gyülekező helye. E réten át megy az út a Csampó folyóhoz, melyben nyáron át a lámák fürödnek. Fürdés után a napon szárítkozva, a gyepen heverésznek. A város között levő széles síkságon buddha kolostorok (gombák) emelkednek. Ezek közül egyedül a La-lu nevű gombában 5500, a De-bang gomba falai között 7000 láma él. Újévkor, februáriusban az összes szerzetesek bevonúlnak a városba és ilyenkor ők annak urai. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. január 30.)