Képaláírás: Khinából: Vuzung erőd belseje.

Ismertető szöveg: Vuzung Sanghaitól éjszakra a Hoang-pú folyónak a Jang-czz-tyang folyóba való torkolásánál fekszik, kis gőzbárkával mintegy másfél óra járásnyira. Az erőd rendeltetése a Hoang-pú folyó bejárásának védelme, mert Sanghai, az európaiak legfontosabb telepe Khinában, épen e mellett a folyó mellett fekszik. A khinai tisztek, sőt maga a hosszú czopfos várkapitány is, a legnagyobb készséggel mutogatták meg a vár erődítményeit, kazamatáit, ágyúit, kaszárnyáit. Ez a naivság nem önkénytelen. A mint majd később szó lesz róla, a khinai, gyáva emberek szokása szerint, mindig ijesztget s meg akarja félemlíteni ellenfelét. Az erőd csakugyan szépen van berendezve, ágyúi jó karban vannak s így a várkapitány bizonyára úgy gondolkozik, hogy ha egy európai ezt meglátta, az még álmában sem mer többet a Vuzung erőd előtt engedelem nélkül elhajózni. Ennek a dicsekedésnek köszönhettem, hogy a vár udvaráról is fényképet vehettem fel, a mi Európában egészen hallatlan volna.
Az erőd belső vára, melyről a fényképet bemutathatom, nagy hosszas négyszögalakú, hosszabb oldalával a folyóra dőlve. A mi fogalmaink szerint tulságosan magas és meredek lejtőjű sánczok kerítik s kazamatáiból a folyó felé 12 nagy Krupp-féle ágyú néz ki. De a fő büszkesége a khinaiaknak az a hét hatalmas 15 cm.-es Armstrong-féle kikötő-ágyú, a melyek a vár délkeleti sarkán, a sánczok egy kiszélesedésének tetejéről ásítanak a folyó felé. Egy értelmes arczú khinai tüzér (európai iskolából) bámulatos ügyességgel irányozta kedvünkért az egyik ágyút egy kijelölt pontra s a gépezet kezelésében, az ágyú megtöltésében nagy gyakorlottságot mutatott.
A ki megszokta Khina belsejében való utazás közben azokat az agyonrozsdásodott, rendesen lafetta nélkül a sárban heverő, vagy szörnyű sárkányokkal cziczomázott állványokon hetvenkedő ősrégi csatakigyókat látni, a milyenek a városfalakon éktelenkednek, annak igazán feltünő, hogy milyen fényes jó karban vannak az erőd ágyúi úgy a sánczokon, mint a raktárakban. Csa-pu városnál például, a Hang-csan öböl éjszaki partján kiterjedt erősség van: egészen puszta hegytetőkön apró gödrökből deszkadarabokkal letakart ágyúk néznek a tengerre. Mikor a hegy tetején térképeztem, nem is sejtettem, hogy erőd közepén vagyok, minden épület, minden sáncz messze van, embereknek meg nyoma sincs. Áruló kezekkel fedeztem le az egyik félelmes ágyút; khinai szolgám czopfja az égnek meredt félelmében, de mikor meglátta a kerekeivel teljesen összerozsdásodott "halált szóró" csövet, ő is kaczajra fakadt. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. január 16.)