Képaláírás: Ambrus Zoltán unokájával, az akkor 3 éves Fallenbüchl Zoltánnal Gödöllőn.

Ismertető szöveg: Ambrus Zoltán magyar író, kritikus, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Középiskoláit 1869 és 1877 között Nagykárolyban, majd Budapesten végezte. 1877 és 1881 között jogot végzett a budapesti egyetemen. De az irodalom jobban vonzotta, mint a jogtudomány, így már 1885-1886-ban a párizsi Collége de France-ban és a Sorbonne-on francia nyelvtörténeti és irodalmi előadásokat hallgatott. Hazatérve A Hét munkatársa lett. Írásokat közölt a Borsszem Jankóban is. 1900-tól az Új Magyar Szemle című lapot szerkesztette, és Voinovich Gézával a Klasszikus Regénytárt. (1917 és 1922 között a Nemzeti Színház igazgatója volt. Tagja volt a Kisfaludy és a Petőfi Társaságnak. A századforduló magyar prózájának egyik kiemelkedő művelője, Gustave Flaubert, Guy de Maupassant, Anatole France követője volt. Finom lélektani megfigyeléseivel az új magyar színikritika megteremtője. A francia realista próza kitűnő fordítója és méltatója. A Nyugat (folyóirat) alapítói közé tartozott. Egyike az első íróinknak, akiknél a modern nagyvárosi lét jelenik meg. Önéletrajzi ihletésű nagyregénye, a Midás király (1891), amelyben a művészlét konfliktusait ábrázolja. A Giroflé és Girofla c. regénye (1901) a dzsentri életforma hanyatlását rajzolja meg. Művei (regények és novellák) mintegy tizenhat kötetet tesznek ki. Egyéni hangvételű színikritikái, és a realista francia prózából készített fordításai is megőrizték nevét. Ambrus korának egyik legnagyobb tekintélyű, igen művelt, sikeres irodalmára volt. Édesanyja nyaralót vett Gödöllőn, ahol sok cikke, írása készült Ambrusnak. Szülei és Vilma húga sírja ma is a gödöllői temetőben található. Unokája dr. Fallenbüchl Zoltán történész évekig múzeumot tartott fenn a villában, melynek kertjét Buza Barna az íróról készült szobra díszíti. (Forrás: Wikipédia)

Fallenbüchl Zoltán történész, irodalomtörténész, könyvtáros. Ambrus Zoltán író unokája. 1942-ben érettséggizett a budapesti piarista gimnáziumban. 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-latin-földrajz szakán szerzett diplomát, majd doktorált, 1947-ben tanári oklevelet kapott. 1992-ben a történettudományok kandidátusa 1997-ben a történettudományok doktora minősítést szerezte meg. 1947-84 között az Országos Széchényi Könyvtár tudományos főmunkatársaként dolgozott. A művelődéstörténet, archontológia, történeti demográfia és kartográfia-történet kutatója, mintegy 300 publikációja jelent meg hazai és külföldi évkönyvekben, folyóiratokban. Életrajzi adatgyűjtést folytatott a magyar értelmiségre, a 17-18. századi magyar közhivatalnokságra vonatkozóan. Szerkesztette Ambrus Zoltán műveinek hét kötetes kiadását. (Forrás: Wikipédia)