Képaláírás: Cserény, felülről látva, sátorral.
Nécsey István eredeti rajza.

Ismertető szöveg: Az ősi-cserény "süvény"-táblákból való, melyek füzvesszőből vannak "szőve", a táblák sarkait bikacsök-kötés tartja együtt s cserénykarók támasztják. A pásztorok része egy, ajtóval zárt derék négyszög egyik sarka fölött háromszögű fedél, a "sátor", mely alatt a kényes dolgokat tartják. Itt benn van a nyeregpad, a tűzhely, mellette az ékes vasszolga, tűzpiszkálóval, horoggal, a fogas végére tartozik a "vasfazék" - itt nem bogrács -; vizesedénynek, seprűnek, mindennek megvan a maga helye. A "süvény mereglyéin" szalonnás iszák, nehéz-ustor s egyéb függöget. Künn az ajtó felőli oldalon a "gúnyapad" a bundákkal. Éjszaknak kirúgva van a keletnek teljesen nyitott lószárnyék, benne a ló-jászol; a lószárnyék mellett a "taliga", két kereken járó kis bódé, amelyben az eleség kényes része áll. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. október 30.)

A cserény a magyar népi építészetben vessző- vagy nádlapokból, esetleg deszkatáblákból összeállított, fedetlen, mozgatható pásztorépítmény, amely a pásztor szállására és a kényesebb jószágok elhelyezésére egyaránt alkalmas volt. (Forrás: Wikipédia)