Képaláírás: Barcsay Domokos, a király házi gazdája.
Arczképek Bánffy-Hunyadról. - Dunky fivérek fényképei után.

Ismertető szöveg: Arczképek Kolozsmegyéből.
Barcsay Domokos, a király bánffy-hunyadi házigazdája, a nagybarcsai Barcsay család ivadéka, a mely Erdély legrégibb családai közé tartozik, s eredetét Márk horvát bánig (1216) viszi fel. A család legkiválóbb tagja volt Barcsay Ákos, előbb hunyadi főispán, ki 1658-ban a török által elűzött II. Rákóczy György helyett erdélyi fejedelemmé választatott. Szintén nevezetes emberünk volt a fejedelem testvérének Sándornak dédunokája, Barcsay Ábrahám, magyar királyi testőr és költő, kinek többnyire hazafias tárgyú verseit Révai adta ki, s a kiről, mint az úttörők egyikéről, irodalomtörténetünk méltánylással emlékezik.
Barcsay Domokos 1848-ban Nagy-Szebenben született. Atyja László, később hunyadi főispán; anyja báró Bruckenthal Antónia volt, leánya és egyetlen gyermeke annak a báró Bruckenthalnak, a ki a szászok javára tett nagy alapítványaival örökítette meg nevét. Barcsay Domokos középiskoláit a szászvárosi kollégiumban, a jogi tanfolyamot pedig Kolozsvárt végezte, s mint egyéves önkéntes Medgyesen szolgált a 9-dik dzsidás ezrednél. Majd két évig volt Hunyadmegye aljegyzője; azután átvette apja nagybarcsai gazdaságát s 1875-ben nőül vette Korbuly Idát, lompérdi Korbuly Bogdánnak, a kolozsvári nemzeti színház egykori buzgó és áldozatkész intendánsának leányát, s ettől fogva Bánffy-Hunyadon gazdálkodik, de foglalkozik a közügyekkel is, a mennyiben Kolozsmegye közigazgatási bizottságának kezdettől fogva tagja. Gyakran tett nagyobb külföldi utazásokat, s úti tapasztalásait a gazdálkodás terén is érvényesíti.
1889-ben Ő Felsége a főrendiház élethoszsziglani tagjává nevezte ki. 1892 jan. havában az általános képviselőválasztások alkalmával Bánffy-Hunyadon az első választás meghiusult, mert a fölizgatott és félrevezetett nép széttépte a választási irományokat. Ekkor a régi jelöltek elejtésével a közbizalom Barcsay Domokos felé fordult, mint a kiben a nép is megnyugodott. Meg is választották február 17-ikén egyhangulag, jeléül annak a páratlan népszerűségnek, melyben részesül, s melyet megérdemel, mint a népnek igazi barátja, tanácsadója és segítője. A főrendiházi tagságról ekkor lemondott s bár a képviselőházban egyik párthoz sem csatlakozott, mégis pártkülönbség nélkül szeretett és becsült tagja a háznak. Egyéni jeles tulajdonságain kivűl főkép kiapadhatlan humoráért és kedélyességéért szeretik. Sikerűlt adomái és találó megjegyzései mindig nagy vonzó erővel birnak a képviselőház folyosóin. Mint vendégszerető házigazda messze földön ismeretes, s ime most abban a kiváló szerencsében részesül, hogy vendégül fogadhatja a legelső magyar embert, a királyt. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. szeptember 22.)