Képaláírás: Kubácsi férfi.

Ismertető szöveg: ...Erckert német útazó kaukázusi utazásáról írt munkájában különösen kiemeli a kubácsi nevű kis néptörzset, mint olyat, melynek származásáról, ide költözéséről és nyelvéről valami sajátszerű mesés legendák keringenek úgy ő náluk, mint szomszédaiknál, kik előtt - Erekért szerint - e titokzatosság miatt "alaptalan hírnévre és jogosulatlan tekintélyre" tudtak emelkedni. Ezt ő maga tapasztalta, mert személyesen járt a kubácsik és szomszédjaik közt. Ő szerinte e néhány helységre terjedő népecske örmény tipusú, kiket azonban némelyek európai eredetűeknek tartanak. Az a közvélemény róluk, hogy valaha Törökországba hivattak, mint hires fegyverkovácsok s aztán különféle viszontagságok után a Fekete-tenger felől ide vándoroltak s harczias hajlamaikkal a szomszéd népeket sokáig háborgatták. Vannak, a kik a génuaiaktól, a bizánczi görögöktől, az alánoktól, stb. származtatják őket; de ez mind csak találgatás. A bizonytalanságot csak fokozza az, hogy némely vélemény szerint már a VI. században itt kellett lakniok; más hiedelem szerint azonban a keresztes háborúk idején, vagy talán a XVI. században kerülhettek ide. E mellett látszik szólni az, hogy néhány határozottan európai emlék van náluk. Így például ma is mutogatnak két kardot, melynek egyike solingeni penge, a másikon pedig ez a latin fölirás van: Vivát Hungaria. Hogy kerülhettek ezek hozzájuk? De van még néhány ércztáljuk és tányéruk is, melyeken német mesterekre mutató ábrázolások és fölirások vannak. Annyi bizonyos, hogy ma is legnagyobb részt fegyverkovácsok és ötvösök; ilyenek különösen Kubácsi nevű, sziklaoldalba igen mesterségesen épített városuk lakói, kik ügyességükről nagyon sokat tartanak, de az ipar mai állásához képest meglehetős tökéletlenül dolgoznak, bár azért piaczokat messze földeken találnak. A nyelvükből semmit sem jegyzett meg Erckert; csupán annyit említ, hogy a fogukat igen összefogják, mikor beszélnek. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. julius 14.)