Normál kép: 1895_Oldal_318_n.jpg   Méret: 770x513 Színmélység: 24bit Felbontás: 200dpi
Nagy kép: 1895_Oldal_318_n_nagykep.jpg   Méret: 893x596 Színmélység: 24bit Felbontás: 200dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: A viziló.

Ismertető szöveg: Ezuttal képekben mutatjuk be az állatkert néhány nevezetesebb lakóját a - sok közül.
...
Leghátul hagytuk Jónást, a hatalmas vizilovat, pedig tulajdonképen ezt kellett volna legelől említeni, minthogy valamennyi állat közt ő kelme a legnépszerűbb, még a majmokat s fókát sem véve ki. Szakadatlanul nagyszámú közönség álldogál a Jónás vízmedenczéje körül. Csakhogy az a baj, hogy Jónás vajmi kevéssé méltányolja eme személye iránt mutatkozó nagy figyelmet, beleveszi magát a vízbe, óra számra ott kuksol mozdulatlanul, s nem látszik ki egyebe, mint az óriási széles hátából egy kis darab. S nem is igen láthatná meg e szörnyű, 31 métermázsás termetet senki, ha Jónásnak egy bizonyos gyengéje nem volna. Ez a gyengéje pedig abban áll, hogy kimondhatatlan szereti az ennivalót. Ezt még a viznél is többre becsüli s egy kis eleségre való kilátásért képes a szárazra is kiczammogni. Jól ismeri a Jónás eme gyöngéjét az etetője, midőn tehát időnként a közönségnek meg akarja mutogatni, egyet kiált: "Jónás!" Erre elkezd hullámzani a víz, nagy csobogás hallik, egy óriás tömeg emelkedik ki a hullámokból, s teljes valóságában megjelenik Jónás, azután elkezd befele czammogni az etető felé, mi alatt jól szemügyre lehet venni. Az állatkert látogatók maguk is sokszor próbálják Jónást ilyen formán kicsalni a vízből, de mind hasztalan. Jónás igen kitünően hall a víz alatt is, s meg tudja különböztetni, hogy az etetője hivja-e vagy más s a más szavára még csak a füle botját sem billenti, nem hogy kijönne a vizből, legfelebb, ha megunja a sok beszédet, olyanokat tüsszent odalenn, hogy beillenék egy-egy jókora pisztolylövésnek. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. augusztus 11.)



A vízilófélék (Hippopotamidae) az emlősök osztályának (Mammalia) egyik családja. Még ma is igen bizonytalan a csoport kategóriai megítélése, hisz a kladisztikus taxonómia genetikai eredményei teljesen átrendezték az emlősök korábbi törzsfáját. Míg korábban (pl. Dudich-Loksa-rendszer, Urania Állatvilág) a csoportot a párosujjú patásokon belül (Artiodactylia) a disznóalakúak alrendjébe (Suiformes) sorolták, addig az újabb kutatások szerint nem a disznófélék (Suidae) rokonai, hanem sokkal közelebb állnak a cetekhez (Cetacea). Vagyis a cetek nem egy teljesen elkülönült csoportként jelentkezik az emlősök törzsfáján, hanem a párosujjú patások közé ékelődik, mely közös őstől ered a vízilovakkal, vagyis a két csoport egyetlen egységbe, kládba vonható össze. (Forrás:Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page