Ismertető szöveg: A pozsgafa vagy majomfa (Crassula ovata) a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó dísznövényként elterjedt, örökzöld, pozsgás növény. A pozsgafa Dél-Afrikában és Madagaszkár szigetén őshonos, innen terjedt el a világ minden részére, mint dísznövény. Természetes élőhelyén száraz, sziklás domboldalakon található. Terebélyes, elágazó, bokros növény, természetes élőhelyén, akár a 3 méteres magasságot is elérheti. Törzse vaskos, húsos, barnás vékony kéreggel, mely idősebb korban felrepedezik és leválik. Kerekded levelei 3-9 cm hosszúak és 2-4 cm szélesek. Más pozsgásokhoz hasonlóan, levelei rengeteg vizet tárolnak, ezért igen vastagok, húsosak. Színük az élénktől a sötétzöldig terjed, gyakran vöröses szegéllyel. Felszínükön apró pettyek, lyukacskák (hydathodes) találhatók, különleges pórusok, melyeken a növény az anyagcserét végzi, de ezen keresztül képes vizet felvenni, és leadni. Természetes élőhelyén vagy ideális tartás mellett az idősebb növények rendszeresen hoznak virágot az ősz végén, tél elején. Virágai a hajtáscsúcsokból fejlődnek, sok apró csillagszerű fehéres, halvány-rózsaszín virággal. A pártalevelek száma 5, ugyanannyi a csészelevelek és porzók száma, de megeshet, hogy ugyanazon a növényen, négyszirmú virágok is megjelennek. A virágzás után száraz magtok fejlődik, mely a magok beérésével szétnyílik és kiszóródik belőle a nagyszámú porszerű mag. Gondozás szempontjából viszonylag igénytelen növény. Legjobban napfényes, levegős helyen érzi magát (fagymentes időben az udvarban vagy erkélyen), de napsütötte szobában is szépen fejlődik. Világos helyen, kevés napfénnyel is nevelhető, de itt a levelek zöldek, a levélszegély piros színeződése nem jelenik meg, és a hajtások is gyengébbek lesznek. A teleltetés legjobb esetben hűvös, de fagymentes, napsütéses helyen történik, kevés öntözéssel. (Forrás: Wikipédia)