Ismertető szöveg: Az erdei iszalag (Clematis vitalba) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a boglárkák (Ranunculales) rendjéhez, ezen belül a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjához tartozó faj, a néhány közép-európai folyondár egyike. Közép-Európától, délen Olaszországig, illetve a Balkánon keresztül Anatóliáig honos. 10 méternél magasabbra is felkapaszkodó, elfásodott szárú, évelő, lombhullató kúszónövény. Csavarodó szárán kívül kacsszerűen behajló levélnyelével is kapaszkodik. Ágai szögletesek vagy barázdáltak, a fák törzsén és koronájában nagy felületeket elborítanak. Az idős ágak karvastagságúak, kérgük szürke, szabálytalanul lehámló. Az átellenesen álló levelek páratlanul szárnyaltak, többnyire öttagúak; a levélkék tojásdad lándzsásak, durván fűrészesek vagy ép szélűek, 3-10 centiméter hosszúak és 4-6 centiméter szélesek. A teljes lepellevél molyhosan szőrös. A krémszínű, 2-3 centiméter széles, gyengén illatos, sokporzójú virágok a levelek hónaljában, gazdag bogernyőkben nyílnak. Egy-egy virágnak rendszerint 4-5 sziromlevele van. Fehér, gyapjúgomolyagszerűen szőrös terméscsoportjairól fehérvénicnek is nevezik. Mindegyik termés piheszerű bibeszáron nő. Melegkedvelő, ezért a Kárpát-medencében csak szórványosan fordul elő. Hosszú életű. A nyirkos erdőket, erdőszéleket, ligeteket, cserjéseket és sövényeket, a meszes talajt kedveli. Fényigényes. A síkságoktól 1500 m magasságig nő. Június-júliusban virágzik (egyes években augusztusig is). Termései télen az indákon maradnak. Kevés triterpén-szaponint tartalmaz; a friss növény protoanemonint is. A friss növény a bőrt irritálja, súlyosabb esetben gyulladást, hólyagosodást válthat ki, elfogyasztva a vesét és a bélrendszert izgatja. A homeopátiában a zöld részeket igen ritkán, például felületes lábszárfekély "gyógyítására" használják fel. (Forrás: Wikipédia)