Normál kép: 1895_Oldal_207_b.jpg   Méret: 660x963 Színmélység: 24bit Felbontás: 200dpi
Normál kép új ablakban 
Normal size picture in a new window

Képaláírás: Az ördög vigye el ezt az ügyetlen ficzkót.

Ismertető szöveg: "...Antifer mester a járókelőket nézte folytonosan és nem vette észre, hogy mintegy húsz percz óta nyomon követi őt egy ember, a ki valóban méltán magára vonhatta volna a figyelmét.
Egy külföldi volt, a kinek a fejét fekete bojtos és barnavörös színű fez diszítette, hosszú kabátja nyakig be volt gombolva és bő bugyogója széles ránczokkal takarta el félig papucsalakú czipőit. Mintegy hatvan-hatvanöt éves lehetett, a termete kissé előrehajolt és hosszú csontos kezeit a mellén összefonva hordta. Akár a rég várt levantei lett légyen a derék férfiu, akár nem, annyi bizonyos, hogy azon országok egyikéből jött, a melynek partjait a Közép-tenger keleti vizei mossák, és lehetett akár egyiptomi, akár örmény, sziriai vagy török.
Szóval ez az idegen nyomon követte Antifer mestert, tétovázó léptekkel, majd meg akarta őt szólítani, majd pedig megállt, attól félvén hogy tévedhetne.
Végre a rakpart sarkán siettetni kezdte a lépteit, eléje került Antifer mesternek, aztán megfordult, aztán oly gyorsan jött vissza, hogy a két ember összeütődött.
- Az ördög vigye el ezt az ügyetlen ficzkót!... kiáltá Antifer mester, a ki az összeütközéstől megingott a lábain.
Aztán a szemeit dörzsölvén, a kezét a homloka elé tartotta és az ajkairól e szók hangzottak, mint megannyi revolver-durranás:
- Micsoda? ... A h! ... Ő ... Csakugyan ő volna? ... Minden bizonynyal. ... ez a kettős K küldötte!
Ha csakugyan a küldött volt, meg kell vallanunk, hogy a külseje nem sokat ígért. Szőrtelen és ránczos arcza, hegyes orra, szétálló fülei, keskeny ajkai, hosszú és széles álla, tétova szemei, túlérett, régi czitromra emlékeztető arczszíne és alattomos, ravasz arczkifejezése nem voltak alkalmasak bizalmat gerjeszteni.
- Nem Antifer úrhoz van-e szerencsém, mint egy lekötelező nyájasságú matróz szíveskedett mondani? - kérdé rettenetes franczia nyelven, a melyet azonban egy bretagnei ember még mindig megérthetett.
- Én Antifer Péter Servan Malo vagyok, - felelte a tengerészünk. - Hát ön kicsoda?
- Én Ben Omar vagyok ..." (Antifer mester csodálatos kalandjai. Verne Gyula legújabb regénye. Fordította Huszár Imre.) (Forrás: Vasárnapi Ujság Regénytára Melléklet, 1895.)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page