Ismertető szöveg: Claretie (ejtsd: klarti), Jules, valódi nevén Arséne Arnaud, francia író, szül. Limogesban 1840 dec. 3. Már mint diák kiadta egyik novelláját, azután teljesen az irodalomnak szentelte idejét s mint a Figaro és az Opinion nationale szinházi kritikusa nagy tekintélyre tett szert. 1885-ben a Comédie Francaise igazgatója és 1888. az akadémia tagja lett. Regényeiből, melyeknek első sorban köszönheti hírnevét, megemlítendők: Madeleine Bertin (1868); Le train numro 17 (1877); Le troisiéme dessous (1879); Monsieur le ministre (1882); Le prince Zilah (1884, magyar tárgyú); Candidat (1887); Pujoli (1890); Brichanteau (1896), legjobb regénye, és Le sang francais (1901) c. hazafias novellás kötete. A történelemírás és publicisztika körébe vágnak: Les derniers montagnards (1867); Histoire de la révolution de 1870-71 (2 kiad. 5 köt., 1875-76); Les Prussiens chez eux (1872); Cinq ans aprés, l'Alsace et la Lorraine depuis l'annexion (1876); La guerre nationale 1870-71 (1871). Azonkívül írt több históriai drámát (pl. Les Mirabeau, 1878) és nem egy regényét is átdolgozta a szinpad számára. Több operai szövegkönyvet is írt (La Navarreise, 1894; Thérése, 1907), melyeket Massenet zenésített meg. Magyarul megjelentek: A millió, ford. M. V. (Budapest 1882, 2 köt. ); A miniszter, ford. Fái J. Béla (u. o. 1882, 2 köt. ); Az elhagyatott ház (u. o. 1882. 2 köt. ); Noris, ford. Fehér Marietta (1883, 3 köt. ); Zilah herceg, ford. Günther Kégl Emerika (1885, 2 köt. ) A navarrai leány, ford. Ábrányi Emil (1894); Mornas Jean (1898); A mozdonyvezető (Egyetértés 1894. évf. ). (Forrás: Révai lexikon)