Képaláírás: A velenczei doge átveszi a halásztól az elvesztett Szent-Márk-gyürüt.
Paris Bordone festménye a XVI. századból a velenczei akadémiában.

Ismertető szöveg: A művészet köréből.
...egy történeti festmény, mely azt a jelenetet ábrázolja, mikor a velenczei dogé az összegyűlt tanács jelenlétében egy halásztól átveszi a szent Márk gyűrűjét. A kép festője Paris Bordone, tagja ama kiváló művészkorszaknak, mely élén Tiziánnal alkotta meg a velenczei festészet fénykorát. Bordone 1500-ban született Trevisóban; fiatalon került Velenczébe, hol Tiziánnal tanult; aztán Vicenzában, Trevisóban és Velenczében festett, mig 1538-ban I. Ferencz Federicibe, 1559-ben pedig II. Ferencz Parisba hivta. Később a Fuggereknél festett Augaburgban. Mikor Olaszországba újra visszatért, leginkább Milanóban festett, azután Velenczében 1571 január 19-én halt meg. Néha annyira hozzásimult Tizián modorához, hogy volt idő, mikor a nagy mester műveivel összetévesztették a munkáit. Rendszerint azonban saját útain járt, realizmusa egyszerűbb, formái nem oly finomak, színei tarkábbak és szárazabbak, mint Tiziánéi.
Egyházi képeit vallásos melegség nélkül festette. Sokkal otthonosabban érezte magát világi tárgyai festésénél. Efféle művei közt legkitűnőbb az a kép, melyet ezúttal mi is bemutatunk, s mely a velenczei akadémiai képtár egyik gyöngye. A velenczei mesterek a pezsgő, nyüzsgő életet akarták visszatükröztetni, mely az akkori Velenczében tetőpontját érte el. A velenczei patricziusok dús lakomái, a dogé és a tanács pompaszeretete, melyet különösen fejedelmi vendégek és követek fogadásánál tüntettek ki, a csatornákon rendezett pazar fényű ünnepélyek, a velenczei nők gazdag és sokszínű ruhái, ékszerei és nagy fényűzése mindmegannyi motívumot szolgáltattak az akkori híres mestereknek, kik immár nem szorultak a kolostor lakóira, hanem hálás tárgyat találtak még akkor is, ha egyszerű sétaközben belevegyültek a Márk-téren az ott nyüzsgő-mozgó sokaságba. Fényes napok voltak azok akkor, melyeke-megörökítettek a krónikások, a történetírók, de nem úgy, nem oly páratlan eredménynyel, mint azon mesterek, kik a velenezei festészet fénykorában működtek. Az általunk bemutatott kép is láttatja a velenezei iskola minden egyes részletét legnagyobb fejlettségében, s magában véve nemcsak Bordone legkitűnőbb műve, hanem ragyogó színeivel és pompájával a festészetnek általában is igazi diadala. (Dr. Nyári Sándor.) (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. junius 2.)