Képaláírás: Agliardi Antal pápai nunczius.

Ismertető szöveg: Az utóbbi években alig vergődött olyan hírnévre Magyarországon külföldi államférfiú, mint Agliardi Antal, a Bécsben székelő pápai nunczius. Az osztrák fővárosban lakó diplomatákat mi eddig legfölebb csak nevükről ismertük. Magyarországba csak néha, s akkor is leginkább inkognitóban látogatnak el; hatáskörük nem terjed odáig, hogy magával a nemzettel, vagy néppel is személyes érintkezésbe lépjenek.
A bécsi pápai nunczius kivételes állásánál fogva jogot formált magának erre is; ezért tett látogatást a múlt hetekben Magyarországon. Először Vaszary Kolos biboros herczegprimást látogatta meg Esztergomban; majd Budapestre jött és itt látogatást tett a miniszterelnöknél és a vallásügyi miniszternél, s hosszasabban tanácskozott a katholikus klérus és a katholikus arisztokráczia tagjaival. Végül meglátogatta Nagy-Váradon dr. Schlauch Lőrincz biboros püspököt.
Agliardi, mint a pápa követe, mindenütt kitüntető fogadtatásban részesült. Több vasúti állomáson ünnepélyesen fogadták, a hatóságok - világiak és egyháziak - tisztelegtek nála s a nuncziusnak mindenkihez volt egy-egy nyájas, lekötelező szava. E fogadtatásoknál elmondott némely nyilatkozatai azonban olyan vihart támasztottak, mely most Bécsben és Budapesten kormányválsággal fenyeget. Agliardi nunczius e miatt most a legemlegetettebb államférfi az osztrák-magyar monarkhia mindkét felében.
Agliardi nunczius előkelő megjelenésű, de már hajlott korú ember, a ki a hatvanadik évet már túlhaladta. Tekintélyes olasz nemesi család sarja, 1832 szeptember 4-én született Colognóban. Iskolái befejeztével a papi pályára lépett és Rómában növendéke volt annak a felső theologiai intézetnek, melyben rendszerint a politikai pályára lépő papokat szokták kiképezni. Agliardi elvégezvén a theologiát és a jogot, plébános lett Bergamóban, hol tizenkét évig működött. Szigorú vallásossága és széles körű tudománya révén ismertté lett Rómában s IX. Pius pápa 1877-ben kinevezte a "Collegium de propaganda fide" tagjává; majd püspökké szentelték és 1884-ben "in partibus infidelium" cäsareai, palesztinai érsekké neveztetett ki.
Agliardi érseket rendesen a legkényesebb politikai küldetésekkel bízták meg. Először is Kelet-Indiába küldték, hogy az angolok és portugallok közt fölmerült egyházi kérdéseket szabályozza. Föladatát sikeresen végezvén, 1886-ban ismét Indiába küldték, hogy ott a katholikus egyházat véglegesen szervezze. A következő esztendőben Rómába hívták s mint a rendkivüli egyházi ügyek kongregácziójának titkára, nagy tevékenységet fejtett ki és teljes mértékben megnyerte a pápa bizalmát. De némi összeütközésbe keveredett Rampolla bibornokkal, a pápai udvar titkárával és a jezsuitákkal. E miatt távozni kívánt Rómából és XIII. Leo pápa 1889-ben Münchenbe küldte apostoli nuncziusnak.
Mikor pedig 1892-ben Galimberti pápai nuncziust Bécsből visszahívták, Agliardi lett az utódjává. Tekintve, hogy a római kúria kiváló fontosságúnak tartja az osztrák-magyar monarkhiával való jó viszonyt és I. Ferencz József uralkodói jóindulatát, Agliardira nézve ez az újabb megbizatás egyúttal kitüntető előléptetés is volt. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. május 12.)