Képaláírás: Krisztus urunk a keresztfán.
Munkácsy M.
Képek Jézus életéből. - Dupanloupnak Ruschek Antal által átdolgozott «Jézus Krisztus» czimű művéből.

Ismertető szöveg: Jézus életéből.
A nagyhét ünnepei, ájtatos elmélyedései, megelevenítik a képzelet előtt azt a fényes alakot, kiről a vallás mint az Isten fiáról emlékezik meg.
Jézus képének ábrázolása, élete egyes eseményeinek festése, a művészeteknek mindig egyik fő tárgya, lelkesíti a legkiválóbb elméket s a modern művészetet is csak úgy foglalkoztatja, mint a régi korbelit.
A képzőművészet történetében, a mint bevégződik a pogány-kor, azonnal a keresztény vallásos ábrázolás kezdi meg az új korszak művészetét, s abban a Krisztus felé fordul a főfigyelem. Hiteles arczvonások nincsenek, de a művészek ihlete igyekszik a hagyományoknak, az evangéliumi leírásoknak megfelelő alakot teremteni. A gyermek Jézus, a szenvedő Krisztus, Mária, az apostolok és a szentek állandó alakjai a művészetnek Itáliában ugy, mint Bizanczban, és az egyház, a főpapok, a pápák, a fejedelmek gyámolítják a művészetet, melyet második korszakában - a pogány művészek után - a keresztény szellem istápol és juttat virágzásra. De a modern festészet is nagyon gyakran visszatér a bibliához, a szent könyvekhez, melyek meg nem szünnek a művészet emlői lenni. Hazai festőink közül elég Munkácsyt említeni, kinek művészete leghatalmasabban a Krisztus-képekben nyilatkozott, s ki ép most is újabb Krisztusképen, az "Ecce homo"-n dolgozik.
Lapunk már többször állított össze különböző korból, különböző művészektől Krisztus-képeket. Most, a nagyhét és a húsvéti ünnep alkalmából egy újabb csoportot adunk ismét Krisztusról, életéről, előkelő művészek után. A képek egy díszkönyvből valók, Dupanloup orleansi püspöknek "A mi urunk Jézus Krisztus" czímű munkájából, melyben a vallási ihlet és a költészet szólal meg ékesen, s melyet Ruschek Antal esperes-plébános oly szépen fordított le magyarra.
...
Krisztus-képeink közt foglal el helyet Munkácsy "Golgothá"-jának legmegragadóbb csoportja: "Krisztus a keresztfán". Az isten-ember kiszenvedett; anyja a fájdalomtól megtörve kulcsolja át a keresztenfüggőnek lábfejét; Magdolna kétségbeesetten takarja el arczát; a másik Mária a gyötrelem utolsó reménységével néz föl a keresztre: hátha még él. János "a tanítvány, kit szeret vala Jézus" elcsüggedten, néma megadással áll a kereszt tövében. Ugyane csoportot festette közelebb Munkácsy a gr. Andrássy Gyula terebesi mauzóleuma számára. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. április 14.)

Munkácsy Mihály, francia nyelvterületen Michel Léo de Munkácsy (született: Lieb Mihály Leó,[1] Munkács, 1844. február 20. - Endenich, Németország, 1900. május 1.) magyar festőművész.
Munkácsy mélyről küzdötte fel magát, az asztaloslegényből híres festő lett, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. A kor legnagyobb "szociológusa" is volt egyben, az európai és a magyar társadalom falusi és városi közösségeinek kiváló ismerője. Tanulmányozta és nagy műgonddal lefestette a sorsukba beletalált embereket. Európai, keresztény és magyar polgár volt egyszemélyben és zseniális tehetségű festő, de ahhoz, hogy hatalmas méretű életművét létrehozza, nagy szorgalom, megfeszített szellemi és fizikai munka szükségeltetett. Romantikusan realista festő volt, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott. Nagy méretű vásznain készíti el kompozícióit gazdag embertípusokkal, eszköztárakkal mintegy előrevetítve a 20. századi karakterszínészekkel, számos statisztával és pazar díszlet anyaggal dolgozó, gazdag kiállítású színes széles vásznú filmek világát. (Forrás: Wikipédia)