Normál kép: 1895_Oldal_110_a.jpg   Méret: 770x466 Színmélység: 24bit Felbontás: 200dpi
Nagy kép: 1895_Oldal_110_a_nagykep.jpg   Méret: 1143x693 Színmélység: 24bit Felbontás: 200dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: A kerepesi-úti temetőben a sirnál. - Kossuth Ferencz országgyűlési képviselők és mások társaságában.
Erdélyi fényképe.

Ismertető szöveg: Kossuth halálának évfordulója.
Kossuth halálának első évfordulója telt el márcz. 20-ikán. Megülte az egész ország, azzal a különös kegyelettel, melylyel azt a fényes életet kisérte egész folyásában, s meggyászolta a halálában. A főváros impozánssá kivánta emelni halála évfordulójának gyászünnepét is. Azért halasztották a gyász emlékünnepet márcz. 20-ikáról 24-ikére, vasárnapra. A hétköznapi elfoglaltság ne akadályozzon senkit, hogy a sirhoz zarándokolhasson.
A főváros száz meg száz egyesülete letette a sirra a koszorúját. Külön zászlók alatt csoportosultak; iparos és jótékonysági egyesületek, különböző szövetkezetek, társulatok. A csoportok élén ott lengett az egyleti zászló, fátyolt kötöttek rá, vagy még egy másik fekete zászlót állítottak mellé. Igy vitték ki a koszorúkat a temetőbe. Némelyik koszorút hatan-nyolczan is emelték, lecsüggő szalagjait leányok vitték. A Kalvin-téren sorakoztak, de betöltötték az oda nyiló utczák széles torkolatait is. Mindenütt, ki egész a kerepesi-uti temetőig ezernyi sokaság sorakozott az utak két oldalán. A házak ablakai és erkélyei megteltek. Lobogókat tűztek ki a házakra.
Délután 2 órakor kezdett megmozdulni a zászlós és koszorús menet, hosszú sorokban. A rendre a fiatal emberek ügyeltek föl. Rendőr csak a keresztező utczáknál állt, hogy a menynyire lehet, a közlekedést fentartsa, mert a nagy város mozog folytonosan, kivált a kerepesi-úton, Budapest leghatalmasabb közlekedési vonalán, melyen a vasúton érkezők és távozók özönlenek, s a lóvasút kocsijai szakadatlan sorban jönnek-mennek mind a két oldalon.
A széles nagyvonalat egészen ellepte a gyászmenet áradata, csak lassan birt végig hömpölyögni a két partot álló sűrű tömeg közt.
A kerepesi-út végén, hol a külső részek közönsége várakozott, rendkivüli nagygyá nőtt a várakozók tömege. Itt alig lehetett tovább haladni a temető felé. A temető kapuinál is nagy volt a torlódás. A temetőt már délben elzárták, különben a sir megközelíthetetlen lett volna, és csak a menet megérkezésekor nyitották föl az egyik kaput.
A sirt koszoruk és virágok özöne borította és zöld bokrok vették körül. Fekete zászlók lengtek magas póznákon. Itt gyültek össze az országgyülési képviselők, a függetlenségi párt tagjai; itt várakozott Kossuth Ferencz is, mig Kossuth Lajos nővére, Ruttkayné, a múzeummal szemközt levő lakásáról nézte a menetet. A sir körül gyültek össze a fővárosi czigány zenekarok válogatott muzsikásai, hogy hazafias dalokat játszanak.
A tömeg megkerülte a sirt, aztán a másik kapun kivonult. A sirnál csak rövid beszédeket mondottak.
Már egészen bealkonyodott, mikor a menet megkerülte a sirt és a temető ismét visszanyerte nyugalmát.
A gyászünnepélyt a fényképezők igyekeztek megörökíteni, különböző ponton. Ilyen fölvétel után közlünk róla képeket mi is.
Egyik fölvétel a kerepesi-utat a népszínház és a Rókus-kórház közti téren tünteti föl. A nagy utvonalnak ezen a részén a régi házak nagy része még megvan; az egyenletes épületek közt egynehány földszinti is akad; de már az utolsó napjokat élik. Balról a Rókus-kórház dísztelen falai emelkednek. Hanem a kerepesi-ut egyik forrongó ontja van itt, a hol a közlekedés megoszlik, s egy része áthárul a népszinház mellett a Népszinház-utczára. A menet másfél óránál hosszabb idő alatt juthatott ki csak a temetőbe. Az alatt a közlekedés mindegyre fennakadt. Kocsikkal, szekérrel járni nem lehetett, de a lóvasut olykor talált rést, hogy végig gördüljön a sineken. Hanem aztán egyszer csak az sem haladhatott, a kocsik hosszú sora összegyült és csak hosszú várakozás után mozdulhatott tovább, hogy ismét fennakadjon. Természetes, hogy az ilyen mozgó kocsikat is ellepte a közönség, azok valóságos mozgó páholyokként szolgáltak a szemlélődésre. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. április 7.)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page