Képaláírás: 50 éves korában.
Bismarck arczképei különböző időkből.

Ismertető szöveg: Otto Eduard Leopold von Bismarck (Schönhausen, 1815. április 15. - Friedrichsruh, 1898. július 30.) porosz családból származó államférfi, 1865-ben gróf (Graf), 1871-ben herceg (Fürst) lett, 1890-es lemondásakor megkapta a Lauenburg hercege (Herzog) nem örökíthető címet. 1862-1871 között Poroszország, majd 1871-től a német császárság miniszterelnöke (Reichskanzler). Sikerre vitte a harminckilenc német királyság, fejedelemség, városállam egyesítését. Ezt egymás közötti politikai-hatalmi ellentéteik helyett gazdasági érdekeik előtérbe helyezésével, közös vámunióval kezdte, és több regionális szövetség létrehozásával folytatta. A magát a németajkú területek vezetőjének tartó Ausztriát diplomáciai manőverekkel izolálta, majd 1866. július 3-án a Königgrätz melletti csatában megverte. A német egységet ellenző Franciaországot 1870-1871-ben háborúban győzték le a poroszok vezette német szövetségesek és Párizs elfoglalása után, 1871. január 18-án a versailles-i kastély tükörtermében kiadták a német császárságot alapító dekrétumot. Ezzel Poroszország királya I. Vilmos néven német birodalmi császár, Bismarck pedig a birodalom (Reich) első kancellárja lett, és maradt 1890-ig. Vezetésével a második német császárság egységes, gazdaságilag és katonailag erős nagyhatalom lett, ma is ható szociális, egészségbiztosítási és oktatási rendszerrel. (Forrás: Wikipédia)

Bismakck nyolczvanadik születésnapjának évfordulóját ünnepelték meg április 1-én s elmondhatni, hogy régen volt ily általános érdeket keltő jubileum, mint ez. Tízezrével jöttek az üdvözlő iratok és sürgönyök a világ minden részéből, uralkodóktól, polgároktól, egyesületektől egyaránt, s ezerén meg ezerén zarándokoltak Friedrichsruheba, hogy legalább egy pillanatra láthassák a nagyhirű férfiút. Maga a német császár személyesen elment hozzá, s utána a fejedelmek és uralkodó herczegek egész sorozata.
Még ellenfelei is elismerik, hogy ez a férfiú történelmi alak, egyike azoknak a hatalmas lángelméknek, kik működésük által emberi értelemben vett halhatatlanságot szereztek magoknak. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. április 7.)