Képaláírás: Kötélvágás. - Dudits Andor rajza.

Ismertető szöveg: Kötélvágás.
Dudits Andor rajzához.
Sok érdekes lakodalmi szokás él még ma is népünk közt, pedig az utóbbi pár évtized alatt már legtöbb feledségbe ment vagy nagyon egyszerűvé lett s csak is az öregek mondogatják még sóhajtozva, ha egy-egy lakodalmi menetet látnak : "hej nem igy volt ez a mi időnkben!"
Egyik ilyen fenmaradt szokás az, hogy a nászmenet elébe szalma kötelet húznak keresztül az utczán, a melyet aztán a vőlegénynek kell el vágni, hogy a nászsereg tovább haladhasson.
Ez a kötélvágás vidékenként különbözőképen megy végbe.
Néhol csak akkor huznak keresztül kötelet az utczán, ha a menyasszonyt más faluba akarják vinni. Hogy tehát még se adják ki a szép lányt annak az idegen legénynek, legalább egy kis akadályt vetnek neki, meg ha lehet egy kicsit meg is vámolják.
Ezért hát jó erősen s előre nagy gonddal meg font kötelet húznak keresztül a nászmenet útjában a lányos falu legényei, a melyet a vőlegénynek fakarddal kell ketté vágni. Ha a kettévágás az első csapásra sikerűl, akkor akadálytalanul mehet a násznép tovább, s a vőlegény nem fizet semmi vámot, mig ha az első csapásra nem sikerűl a dolog, akkor a mellett, hogy a vőlegény uramat jól kinevetik, még vámpénzt is vesznek rajta, annál többet, mentől több csapásra tudja a kötelet elvágni.
Másutt, a hol még most is lóháton mennek a vőlegény és pajtásai a násznéppel, ott a pajkos suhanczok hirtelenében rántják keresztül a kötelet az utczán, még pedig gyakran, hogy ne lehessen a kötelet olyan könnyen elvágni, erős drótot is szoktak belefonni.
Ezt aztán a vőlegénynek kötelessége észre venni s pedig idejében. Ha aztán észre vette, akkor kirántja kardját, előre nyargal s vágtatás közben ketté csapja a kötelet, a mi, ha jól sikerűl, dicsőség, ha pedig nem tudja elvágni, a kerítések mögött leskelődő kötélhuzók jól kinevetik, kivált ha az is megesik vele, hogy az erős kötélben lovastól együtt felbukik.
Az ilyesmi azonban ritkán esik meg, mert a vőlegény ugyancsak vigyáz s nem is fakarddal, hanem éles vaskarddal vág, a mely jó erős marokban a legerősebb kötelet is könnyen elvágja.
Ez a szokás kezd azonban már mind jobban kimenni a divatból s csak egyes híresebb lakodalmaknál fordul még elő, de nyilván nem sokára szintén oda jut, a hova annyi más jutott már: az öreg emberek, öreg asszonyok meséi közé. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. márczius 31.)