Képaláírás: A Swib, Roski, Sterganica és Jelenšcič karszt-csoport, hol a legnagyobb hófúvás volt.
Havazások a karsztban. - Berthold pillanatnyi fényképei után rajzolta: Paur Géza.

Ismertető szöveg: Havazások a karsztban.
Fiume, 1895 márczius 12
A Nagy Kapella hegység sziklás völgyében vágott utat magának a kereskedelem, ez úton érintkezik a szárazföld Magyarország egyetlen kikötővárosán keresztül a tengerrel. E vadon vidéken keresztül kanyarog a vasút, sietve halad át az embernélküli Fuzine, Meja, Lic állomásokon. Hol magas töltéseken dübörög tova, hol mély bevágásokon. Alig hagyta el az egyik őrházat, már buvik be a füstös alagutak egyikébe. Mintegy 17 kilométernyi úton a természeti változatosságokban gyönyörködik az utas. A nagy emelkedésű pálya folytonos hajlásokkal igyekszik ki ebből a vad vidékből, a hol még a vig füty-szó is barátságtalan visszhanggal járja be a völgyeket.
Minden esztendőben elzárja e fő közlekedési vonalágat a havazás. S ha tegnap még átengedték a vörös lámpásos vonatot a dühöngő elemek, ma már útját vágják s benrekesztik. Az idei kemény télen 18 napig tartotta fogva a magyar államvasút két vonatát a hófuvás. A Meja és Plase, Plase és Lic állomások közötti bevágásokat, mind szinig töltötte hóval. Az 5-6 méter magas sziklautak között fagyva feküdt a hó s ezalatt ott állt a kihült, tehetetlen mozdony a vonattal.
A hatalmas elemekkel daczoló emberi bátorság itt ugyan mindenkor csütörtököt mond, s várhat az utas, a mig innen kimenekülhet. Itt minden mentési kisérlet hiába való. A vonal mentén ott feküsznek a tönkre ment hóekék s az elhagyatott állomásokon szótlanul búsulnak a beszorult utasok. A legnagyobb baj, hogy ilyen állomáson, mint Lic, semmi áron sem kaphatni ennivalót. A szánon való menekülés meg biztos pusztulásba vezetne, mivel a föld felülete felismerhetetlenségig ki van egyenlítve a hó által. Egy utas társaság, a mely szánon indult el Fuzinéről Cameral-Moraviczára, 3 kilométernyi út után kénytelen volt visszatérni. Itt azután az élelmiszerekkel telt és elárverezett postacsomagokon éltek. A magyar államvasut két segélymozdonya, a mely hóekével indult a benszorult vonat segélyére, ott rekedt s csak 18 nap mulva húzhatták ki a hóból.
Ez a behavazás óriási károkat okozott a magyar államvasutnak. Első izben deczemberben 9 napig szünetelt a forgalom, januárban 16 napig, február végén 18 napig.
A legnagyobb forgalmi nehézségek és akadályok Lic és Fuzine között voltak. Itt mondta föl a szolgálatot a hires amerikai forgó hó-eke is. A benrekedt vonatokon szállított narancsok a rengeteg hideg - 18° Celsius miatt kődarabokká fagytak. A hó közül kihúzott első mozdony minden egyéb volt, csak nem gép. A reá fagyott hó és jégcsapok kristályszerü kőzetnek tüntették elő a hatalmas lokomotivokat.
A csalfa időjárás s a kemény tél, a milyet Fiuméban hat év óta nem tapasztaltak még semmi kecsegtető reményekkel nem biztat a jövő napokra. A február végén dühöngő 10 napos rengeteg erejű bóra Fiumét még a tenger felöl is elzárta. Semmit sem tudtunk a világról. Egy-két napra beállít a meleg sirocco szél, de éjjel mégis legyőzi az erős bóra. A komor, hólepte tetők felé még most is eszeveszetten rohannak a fellegek. S a hegyek alacsonyabb lejtőin sem akar megindulni az olvadás.
A bóra, a mely plasei emberek állítása szerint ott másfél hónap óta csak kétszer hallgatott el egy-két napra, most is csipős fellegekké kavarja a havat s folytatja pusztitásait. Tova süvít a sima tetőkön s aeol hárfa gyanánt fújja a távirdadrótokon a vasutasok szomorú nótáit. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. márczius 24.)