Képaláírás: Ebéd-öltözék. - Párisi divatkép.

Ismertető szöveg: Párisi divatlevél.
... Ez alkalommal egy nevezetes eseményt akarok felemlíteni, mely a világváros divatköreiben nagy érdeklődést keltett. Ugyanis az elsőrangú divattermek tulajdonosai nagy ámulatára a belföldi, sőt a külföldi vevők és megrendelők tetemes része szükségleteik szállításában leginkább minta-ruhákra szorítkozott, mit az illető czégek oda magyaráznak, hogy a hölgyek ruháikat otthon varratják. Nem tekintve, hogy ilyformán az előállítási költségek nagy részét megtakarítják, ruháikat teljesen saját ízlésük szerint készíttethetik, a nélkül, hogy netaláni változtatások esetére ismét a divatteremre szorulnának. Tegyük fel például, hogy egy Szent-Pétervárról Worthnál megrendelt estélyi vagy báli ruha az illető főúri hölgynek nem tetszenék. Miután a Párisba küldött öltözék legjobb esetben három-négy hét múlva kerülne vissza: csakugyan sokkal jobb, ha a ruha helyben készül, mi megfelelő minták, vagy mintarajzok segítségével könnyen eszközölhető. Redfern Londonban, és Worth Párisban évenként legalább 2-3 milliót vesztenek, mi azonban óriási üzletük gyarapodását már csak azért sem akadályozhatja meg, mivel a hiányt belföldi vevőiknek engedélyezett árleszállítással teljesen pótolják.
Worth legújabb remekeinek egyike egy XIII. Lajos korabeli szabású ebédi öltözék, melynek jól sikerült rajzát ide csatolom. A bronz színű atlaszból készült szoknya alja és középütt szétvált, oldalain átfurt - à jour-himzéseken alul a crême színű selyembéllés látszik ki. A fél magas fekete bársonyderék hasonló hímzésű és a "Vieux-rose" szinű bő s magas ujjakkal együtt az egész ruhát érdekessé teszi. A mint látod, a divatnak hódoló hölgyeink ebédek alkalmával ékszert, sőt még egyszerű fülbevalót, vagy karpereczet sem viselnek. A világos színű svéd bőrkeztyük a csuklón felül bő redőkben a könyökig érnek. A hímezett színes selyemharisnyához való magas sarkú czipő többnyire a ruháéval egyező szinű atlaszból készül. Hajdíszek dolgában valahára oda jutottunk, hogy mai napság virágot, tollat, vagy bársonycsokrot csakis a színpadon viselnek, hol Sardou "szókimondó asszonysága" az első császárság korabeli meseszerű kócsagtollakkal ékeskedik. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. február 24.)