Képaláírás: A táj sötét keretben jelenik meg.

Ismertető szöveg: A patak élete.
Reclus, a hirneves franczia földrajzi író, rendkivül érdekes és vonzó módon ecseteli egy nem rég megjelent könyvében a folyóvizeket, kisérve azokat eredetüktől hegyek közt, síkságokon keresztül, mindaddig, mig folyammá lesznek s mig apránként párává válva, felhőket, esőket képeznek, hogy ismét viz alakjában a földre hullva, megint mint csergedező patakok, hullámzó folyamok folytathassák változatos pályájukat. Ezt a franczia könnyedséggel és bájjal megirt könyvet fordíttatta le s adta most ki a "Természettudományi társulat" "A patak életei" czím alatt s a melyből néhány részletet mi is bemutatunk.
A patakok mosta barlangot következőleg rajzolja:
Küszöbét a sziklákról lezuhanó víz lepi el: de azért a felhalmozott köveken, egyikről másikra ugorva, be lehet jutni az üregbe, s a patak mellett előre hatolhatni a keskeny síkos ösvényen, de nem minden veszedelem nélkül.
Elég pár lépést tenni és már más világban képzeljük magunkat. Nyirkos, hideg levegő csap meg; érezni a légen, hogy a napsugár soha sem hatol be e helyre, mintha nem is számítana emberi tüdőre, hogy ezt az éles hideget beszívja; a víz csergedezése elnyúlt visszhangkép hallatszik a mély sziklaüregből, mintha a kövek kiáltoznának, az egyik hangosan, a másik tompán, a boltívek alatt mint elfojtott sóhajok suhanva tova. A tárgyak fantasztikus alakot öltenek: a legkisebb lyuk is mélységnek látszik, a boltozat hajlása felfordított hegy, a mészkőalakulások itt-ott óriási szörnyeknek tetszenek; a felröppenő denevér megborzongatja hátunkat.
Időről-időre hátrapillantunk, hogy a gyenge napvilágot lássuk. A derült világosságtól mosolygó táj mintegy sötét keretben jelenik meg a repkénynyel és vadszőlőlombbal koszorúzott bejárásnál. A világosság fokozatosan fogy, a mint előre haladunk, egyszerre kőcsoport fedi el előlünk és csak néhány fakó sugár téved az üreg oszlopára és falaira; csakhamar áthatatlan sötétségbe lépünk, csupán a fáklyák imbolygó lángja lesz vezetőnk. Az út nehéz és hosszúnak tünik az ismeretlen veszedelemmel szemben, mely az örvényeket és folyosókat betölti. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. február 24.)