Képaláírás: Németh Imre.
Erdélyi fényképe.

Ismertető szöveg: Németh Imre.
1835-1895.
Az ezredévi kiállítás volt igazgatója, nyéki Németh Imre miniszteri tanácsos hosszú szenvedés után meghalt e hó 20-án. Régóta beteg ember volt, s hivatalában a múlt november óta nem is dolgozott, csak egy két okmányt irt alá. Idegessége nőttön-nőtt, mig végre a Schwarzer-féle gyógyintézetben, a hol üdülést keresett, a halál megváltotta kínjaitól.
Németh Imre 1835-ben Pozsonyban született. Iskoláit is ott és részben Bécsben végezte. Mint fiatal ember Bécsben az udvari kanczelláriánál fogalmazó lett. Mikor az alkotmány helyreállítása után szervezték a magyar minisztériumokat, mint titkár lépett a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumba. 1873-ban osztálytanácsossá neveztetvén ki, a kormány az 1873-ki bécsi világkiállításra miniszteri biztosnak küldte ki. A bécsi kiállítás után átvette a minisztérium elnöki osztályának vezetését. Mikor később az előléptetéseknél mellőzték, nem igen volt maradása Budapesten és ezért 1881-ben miniszteri tanácsosi ranggal Fiúméba helyezték át a kormányzósághoz. De itt sem volt maradása, a miért nyugdíjba is helyezték. Mikor 1885-ben az országos kiállítás után szervezték a kereskedelmi múzeumot, ennek igazgatójává Németh Imrét nevezték ki. Ebben a minőségében élénk és üdvös tevékenységet fejtett ki. Szervezte nemcsak a múzeumot, hanem a külföldi összeköttetéseket is és a gyümölcsvásár meghonosításán kívül rendezett három kiváló szakkiállítást, nevezetesen a bőr-, a vasúti és az agyagkiállítást. Majd Lukács Béla kereskedelmi miniszter kinevezte őt az 1896-iki ezredéves kiállítás igazgatójává, mely állásra már Baross Gábor kiszemelte volt. Nagy ambiczióval és lázas tevékenységgel fogott a nagy munkához, de súlyos betegségének nyomai már ekkor mutatkoztak. Később a felesége betegsége, majd az övé, teljesen megakasztották munkájában, úgy, hogy új igazgatóról kellett gondoskodni, a kit Gränzenstein Béla miniszteri tanácsos személyébén meg is találtak.
Temetése 23-án ment végbe a kerepesi-úti temető halottas házából nagy részvét mellett. A temetésen a gyászba borúlt család tagjain kivül a közélet számos kitünősége jelent meg. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. január 27.)