Képaláírás: II. Ferencz volt nápolyi király.

Ismertető szöveg: Az utolsó nápolyi király halála.
A korunkban összedőlt trónok között nem utolsó rendű volt a nápolyi, vagy mint más névvel hittak, a két szicziliai királyság trónja, a büszke Bourbonoknak e fényes öröksége. Harminczhárom éve múlt, hogy ez a királyság egy lázas forradalom és kemény harczok tüzében megsemmisült, s földe és népe az ugyanakkor kivívott egységes olasz királyságba beolvadt. Nápoly akkori ifjú királya, II. Ferencz, előbb Rómába, majd pedig neje hazájába, Bajorországba menekült, honnan egy tiltakozáson kívül többé semmit sem tehetett elvesztett koronájának újból való visszaszerzésére. Hosszú számüzetését a közelebb mult év decz. 27-én a halál fejezte be Arcóban, hová régóta megrongálódott egészsége helyreállítása végett vonult telelni.
II. Ferencz Mária Lipót 1836 január 16-ikán született Nápolyban. Egyetlen fia volt II. Ferdinándnak, a hirhedt "bomba-király "-nak, atyja halálakor (1859 május 22-én) szállott reá a trón. Egyedüli igaz támogatója ifjú neje, Mária, bajor herezegnő, királyasszonyunk testvérhúga volt, kit trónralépte előtt három hónappal vett el. II. Ferencz csak rövid két évig uralkodhatott, mert kitört Palermóban a forradalom, mely csakhamar az egész Szicziliában elterjedt s annál gyorsabban, mivel Garibaldi is támogatására sietett, hires marsalai "ezer"-ével. Garibaldi Palermót és Messinát meghódoltatván, visszatért az olasz szárazföldre és Nápoly ellen ment. II. Ferencz király, kit hadserege és hajóhada cserben hagyott, a Volturno mellé vonúlt még mindig számos (legnagyobb részt idegen zsoldos) hiveivel, de a szardiniai hadak nyomásának nem tudván sikeresen ellenállni, Gaeta erős várába zárkózott s ott három hónapig védte magát; de az ostrom alatt a vár romhalmazzá lövetvén, II. Ferencz elmenekült s Rómában keresett oltalmat. De Róma szintén fenyegetve lévén, onnan is tovább menekült s nejével, "a legszebb királyné"-val, ennek hazájában, Bajorországban telepedett meg s élte le minden nevezetesebb esemény nélküli életét. Halálát özvegyén kivűl csak a rokonság gyászolja, mert gyermekei sohsem voltak. Utódjául a nápolyi királyság trónjának követelőjéül mostoha testvére, Alfonz, lépett föl. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. január 6.)