Képaláírás: Irányi Dániel
Ellinger Ede 1892. évi fényképe után

Ismertető szöveg: "Még meg sem hervadtak a temetőkön a halottak ünnepe alkalmából lerakott koszorúk, s már új sír vonja magára a közfigyelmet, az a sír, melyet a Nyíregyházán november 2-án elhunyt kiváló hazafi tetemei számára kellett nyitni. Irányi Dániel nem egy családnak, hanem az egész nemzetnek méltán gyászolt halottja. Élete, munkássága nyeresége volt, halála igen érzékeny vesztesége az egész hazának." (Forrás: Vasárnapi Ujság 39. évf. 45. sz. (1892. november 6.))

Irányi Dániel (született Halbschuh Dániel, Toporc, 1822. február 24. - Nyíregyháza, 1892. november 2.) politikus, publicista [...] Tevékenyen részt vett az országgyűlés munkájában, lelkesen támogatta Kossuth Lajos politikáját és határozottan fellépett a Békepárt törekvései ellen. Az 1849. április 14-ei Függetlenségi Nyilatkozat meghozatalakor ő vezette az országgyűlés jegyzőkönyvét. Pest felszabadítása után a főváros teljhatalmű kormánybiztosává nevezték ki. Ezt a tisztséget június 5-éig a kormány Buda bevétele utáni visszaérkezéséig töltötte be. 1849 nyarán a Felvidék egyik kormánybiztosaként az orosz betörés elleni felkelést szervezte. A hadi helyzet rosszabbra fordulása után követte az országgyűlést Szegedre, majd Aradra is. Világoson, a fegyverletételt megelőző napon, augusztus 12-én heves szóváltásba keveredett Görgei Artúrral. Ezt követően Szatmár, majd Bereg vármegyébe menekült, ahol el tudta kerülni a letartóztatást, és 1850 januárjában barátjával, Molitor Gusztávval együtt sikerült Stájerországon át Svájcba, majd Párizsba menekülnie. Távollétében halálra ítélték. Bátyja, Irányi István, aki a szabadságharcban az I. hadtest hadbírójaként szolgált, hogy öccse menekülését segítse, a császáriak kezébe kerülve Dánielnek vallotta magát. Az ítéletet csaknem végre is hajtották rajta, életét gróf Szirmay István közbelépése mentette meg. (Forrás : Wikipédia)