Képaláírás: Vízvezetéki csövek lerakása. Vízvezetéki képek
Góró Lajos rajzai

Ismertető szöveg: "Vízvezetéki képek
Budapesti tárcza

Szinte-szinte kétséges, vájjon a technika vívmányai kárpótolnak-e annyi anyagi előnnyel, a mi fölérné az eszményi poézis zománczából általuk letörült eleven színeket. A kút poézise helyett a vízvezeték prózája! Amott bizalmas találkozások s a gyöngéd vallomások, a pihenés idyllje, egy többé - kevésbbé mindent elfedő ürügy, mely jószívű alkalmat nyújt a nyűgét lerázott szegény lelkeknek pár pereznyi szabadulásra, - emitt az önző kor kényelmessége, mely mindent a szobák négy fala közé szorít, s minden pillanatot számon követel. Amott a lányszív annyi édes romantikája a felhúzott veder lánczcsörgése mellett, - Kató, a kinek edényét gyöngéden meríti meg az itató legény, s a mint erős karjával átnyújtja a nehéz dézsát, vagy a mint figyelmesen segíti fel a fején összegöngyölített tekercsre, szemeik sokatmondólag találkoznak. Azután egy kis negyedórai terefere egyről- másról, az édes szülőföld, az otthon maradt pajtások, ismerősök, stb. Hány barátság köttetett, hány szent frigy pecsételtetett meg ezeknek a régi kutaknak a menhelynyujtó oltalma alatt, mohos faderekaikkal, bádogborított kúpos tetőikkel, s hány alkalmi összejövetel az esti órákban, mely alatt bú, baj kitárul, hirek és ajánlatok kolportáltatnak, panasz és megelégedés az ajkakon, valódi börzéje azoknak a tiz-ezereknek, a kik a többi tizezerek szolgálatára születtek a világra." (Forrás: Vasárnapi Ujság 39. évf. 36. sz. (1892. szeptember 4.))