Képaláírás: Az aldunai szorulatok és a Vaskapu szabályozási munkálatainak szinhelyéről.
A Traján-tábla a Traján-út maradványaival, s alatta szerb halászok.

Ismertető szöveg: A Vaskapu-szoros egy folyami szurdokvölgy a Dunán, a Déli-Kárpátok és a Szerb-érchegység között, Szerbia és Románia határán. Ez a Kárpát-medence legnagyobb részének egyetlen kifolyása a világtenger irányába. Az ókortól, azaz a nagy népmozgások és a folyami hajózás megindulásától kezdve természetes határként működött a Kárpát-medence és a Balkán északi része között. A hajózás megkönnyítésére Tiberius római császár i. sz. 33-34 során a szoros jobb partján egy 210 méter hosszú utat építtetett, ennek segítségével lehetett biztosítani a hajók állati erővel való vontatását a zúgókon keresztül. A római építmények elpusztulása után a középkorban a hajózás gyakorlatilag alig működött. A hajózás biztonságossá tételének, az Al-Duna szabályozásának gondolatát Széchenyi István vetette fel, s a terveket Vásárhelyi Pállal készíttette el. A munkálatokat már 1834-ben elkezdték, de egy év múlva abbahagyták, és csak 1856-ban nyílt lehetőség a folytatásra. A szabályozott szakaszt 1896-ban adták át. Mára állandó vízi út vezet át itt az Északi-tengertől a Fekete-tengerig, a Rajna-Majna-Duna-csatorna révén. A Vaskapu-szoros alatti szakaszon két vízerőmű működik: a Vaskapu I erőmű 1964 és 1972 között, a Vaskapu II 1977 és 1984 között épült. (Forrás: Wikipédia)