Képaláírás: Péchy Tamás.

Ismertető szöveg: Pécsújfalusi Péchy Tamás magyar politikus, országgyűlési képviselő, közmunka-és közlekedésügyi miniszter, a képviselőház elnöke, evangélikus egyházkerületi felügyelő. Tanulmányait Kázsmárkon kezdte, Lukács Pál felügyelete mellett. Középiskolai tanulmányait pedig Eperjesen és Sárospatakon végezte, ezidőben Tompa Mihály volt a nevelője. A jogi akadémia elvégzése után fogalmazó lett, de amikor 1848-ban kirobbant a forradalom, ő is katonának állt, honvédként lépett a seregbe. A forradalmat végigküzdötte és kapitányi rangig emelkedett. A világosi fegyverletétel után elfogták és közlegényként sorozták be az osztrák seregbe, ahol fél évig teljesített szolgálatot. Ezután hosszabb utat tett Nyugat-Európában, ahol több egyetemen is megfordult, természettudományi, geológiai tanulmányokat folytatott. Utazásáról visszatérve pedig birtokain gazdálkodott. Politikai pályáját 1861-ben kezdte, amikor is Abaúj vármegye bizottsági tagjai közé választották. Gyorsan emelkedett a ranglétrán és már 1867-ben a vármegye alispánja lett, 1868-ben ezt a tisztséget a szikszói kerület képviselőjére cserélte fel. A képviselőházban a balközépi ellenzékhez csatlakozott Tisza Kálmán híveként. Mikor pártja egyesült a kormánypárttal, belépett a Szabadelvű Pártba és 1875. március 2-án kinevezik közmunka- és közlekedésügyi miniszterré, ilyen tisztségben maradt 5 évig, Wenckheim Béla és Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt. Közlekedési miniszterként legfontosabb ténykedésének a vasutak ügykezelési nyelvének magyarrá tétele volt, emellett az ő nevéhez fűződik a vasutak államosításának megkezdése (tiszai vasút), valamint a magyar állami vasúti politika megindítása, amit aztán Baross Gábor fejlesztett tovább, nagy sikerrel. 1880. április 14-én letéve miniszteri tisztségét, a képviselőház elnökévé választották Szlávy József utódjául. Ezt a megbízatást 13 éven keresztül viselte. 1892-ben az új ülésszak kezdetével a Szabadelvű Párt leváltotta házelnöki tisztjéről, helyére pedig Bánffy Dezsőt helyezte. Az egyházpolitikai törvény tárgyalásáig a pártban maradt, utána kilépett és a pártonkívüliek elnöke lett. Édesapjához hasonlóan Péchy Tamás is rangos egyházi címeket viselt. 1871-ben, Tokajban a Hegyaljai Evangélikus Egyházmegye egyházmegyei felügyelőjévé választotta. A Tiszai Evangélikus Egyházkerület felügyelőjeként 1876. augusztus 9-én, Jolsván történt beiktatásától haláláig szolgálta az egyházat. 1891 és 1894 között az evangélikus egyház egyetemes zsinatának világi elnöke volt. 1880-ban a közügyek terén tett erőfeszítéseiért belső titkos tanácsosi kinevezést kapott, emellett a Vaskoronarend I. osztályú kitüntetésének tulajdonosa, melyet 1883-ban érdemelt ki. 1884 és 1897 között a Országos Kaszinó igazgatója. (Forrás: Wikipédia)