Képaláírás: A Magyar Természettudományi Társulat tisztikara.
Ellinger Ede fényképei után.
Szily Kálmán, elnök.

Ismertető szöveg: Szily Kálmán fizikus, nyelvész, műegyetemi tanár, tudományszervező, az Akadémia főtitkára, majd főkönyvtárnoka. Legkiemelkedőbb eredményei az 1860-as évtizedben a termodinamika kérdéskörébe tartoztak. 1867-es akadémiai székfoglaló értekezésében a hőelmélet első és második alaptételének általános matematikai alakban való megfogalmazására vállalkozott. 1870 és 1889 között ő vezette a matematikai fizika és analitikai mechanika tanszéket. Miután a politechnikumot az 1871-72-es tanévtől Műegyetem néven egyetemi rangra emelték, az intézmény első rektora lett. 1869-ben a Természettudományi Társulat főtitkáraként megindította a Természettudományi Közlönyt. A műszaki tudományos műnyelv és a műszaki irodalom fejlesztésének szükségességét felismerve érdeklődése a nyelvtudomány felé fordult. 1889. október 14-től 1905-ig az Akadémia főtitkára volt, akinek személyében először választottak az akadémikusok természettudóst főtitkárrá. 1889-ben megindította és 1905-ig szerkesztette az Akadémiai Értesítőt. 1905-ben az Akadémia főkönyvtárnokává nevezték ki, és még abban az évben megalapította a Magyar Nyelvtudományi Társaságot, amelynek elnöke és folyóiratának, a Magyar Nyelvnek, továbbá A magyar nyelvújítás szótárának szerkesztője volt. Nyelvészeti munkásságáért 1914-ben az Akadémia nagyjutalmával tüntették ki. 1894-ben tiszteletbeli bölcsészdoktor, 1917-ben tiszteletbeli műszaki doktora lett. (Forrás: Wikipédia)