Képaláírás: A Magyar Természettudományi Társulat tisztikara.
Ellinger Ede fényképei után.
Hőgyes Endre, alelnök.

Ismertető szöveg: Hőgyes Endre orvos, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1881, r. 1889). Egyike a legkimagaslóbb magyar orvoskutatóknak. Orvosi oklevelét a pesti tudományegyetemen szerezte 1870-ben. Előbb az elméleti orvostani, majd a gyógyszertani tanszéken tanársegéd. 1874-ben a kísérleti kórtan magántanára, 1875-től a kolozsvári egy., majd 1883-tól haláláig a budapesti egyetemen az általános kór- és gyógytan, valamint bakteriológia ny. r. tanára. Az MTA kiadásában 1881-1885 között megjelent háromkötetes művében elsőként írja le az egyensúlyérzés reflexívét, s annak forgatásra, valamint elektromos ingerlésre bekövetkező reakcióját. Hőgyes további nagy érdeme, hogy módosította Pasteur veszettség elleni védőoltását, amennyiben a vírus szelídítésére nem a beszáradásos - eredeti - eljárást, hanem hígítást alkalmazott. Ezt a módszert alkalmazzák jelenleg is. Tudományos munkássága igen sokoldalú, így foglalkozott a vese kéreg- és velőállományának vérkeringésével, s kimutatta azok pontos anatómiai helyzetét. Tanulmányozta az alkaloidák hatását, különös tekintettel az általuk okozott hőmérsékletváltozásra. Vizsgálta a veseérgomolyok és a kanyarulatos csatornák szerepét a vizeletelválasztásban, ill. a "primaer vizelet" bekoncentrálásában (víz-visszaszívódás). Gyógyszertani kutatásai is jelentősek. Egyike az elsőknek, akik Magyarországon elkezdték a rendszeres bakteriológiai kutatásokat (1873: cholera; 1882: anthrax; 1886: veszettség). 1890-ben Magyarországon Pasteur-intézetet és kórházat alapított. Megalapítója és elnöke volt a Kolozsvári Orvos-Természettudományi Társulatnak (1876), alelnöke a budapesti Természettudományi Társulatnak, elnöke a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatnak (1893), 1886-tól egészen haláláig az Orvosi Hetilap szerkesztője. Az Országos Közegészségügyi Tanácsnak is tagja volt (1889). Tiszteletére az Egészségügyi Tudományos Tanács 1961-ben Hőgyes Endre Emlékérmet alapított, melyet évente osztanak ki átfogó, jelentős, önálló tudományos kutatómunka jutalmazására. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)