Képaláírás: Elmerülve

Ismertető szöveg: "Még a kalapját se tette le, de még a nyakára kötött vastag kendőt sem ért rá levetni, annyira hajtotta a vágy, hogy elővegye irótábláját s a palavesszővel rá varázsolja azokat az ákombákom betűket, a melyek olyan furcsák, hogy nem szólanak és mégis beszélnek, csak tudja az ember ugy rakni őket egymás sorjába, a hogy dukál.
A kis genrekép, melyet ezúttal bemutatunk, igen ügyesen tünteti föl az írásbeli föladatához kedvvel fogott s abban egészen elmerült gyermeket. Minden figyelme, egész lelke ott van azon a táblán s abban a vigyázva mozgatott iróvesszőben, mely alatt apránként megnőnek a betűsorok. Semmi nem érdekli most egyéb, még az ozsonna sem, s ha most kilopnák zsebéből az almát, még tán ha észrevenné sem hagyná félbe munkáját miatta, mig le nem irta az utolsó betűt is, melynek alakja ott van már a kis agyában és csak sorára vár, hogy az is feltűnjék fehér nyurga vonásaival a fekete lapon. "
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1882. március 19.)