Képaláírás: Szent László nap ünneplők a sziklakápolnánál, Istenmezeje
Ismertető szöveg: Istenmezeje község Heves megye Pétervásárai kistérségében.
Istenmezeje és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt, az itt talált leletek szerint. A falu határában 1865-ben késő bronzkori, a pilinyi műveltség korából származó leleteket találtak. Az itt feltárt sírban eltemetett előkelő férfi, sírjába beletették a rangját jelző fejdíszét, egy nagyon szép bronzdiadémot is. A koronaszerű föveg az eltemetett férfi csontvázának koponyáján volt, míg a nyak körül az ostreaféle kagylóból szépen faragva és simára csiszolva készült ujjnyi vastagságú gyöngyfüzér-szemek feküdtek.
Istenmezeje nevét Istenmezey néven 1311-ben említi az első okleves forrás. A faluszerkezet legrégebbi részei két tengely mellé rendeződtek: az egyik a Tarna-folyó, a másik a Pétervásárától északra vezető országút. Ez utóbbi két oldalán vonuló utcát nevezték régen Falunak, amelyet a községháza Felvégre és Alvégre osztott. Míg ezen a falurészen telkes gazdák laktak, addig a Tarna nyugati partján elterülő falurész, a Hóstya, a belőle nyugat felé kiágazó Nagybé nevű utca és a régi Falu északi részén keletre tartó házsor, a Kovasszó a kisebb gazdák és a zsellérek települési területe lehetett. A templom szinte a régi falun kívül, annak déli végén helyezkedett el a temetővel együtt, de a 18. században már említett sziklatemplom sem esett a belterületre, hanem attól kissé északra. A múlt században, így először 1920, majd 1945 után a település északon és délen, az országút mentén terjeszkedett(Újsor, Szárazág).
(Forrás: Wikipédia)
|